A témában már számtalan cikk született női íróktól, és jó néhányat elolvasva arra jutottam, hogy férfi legyen a talpán, aki megérti. Az érvek, a „jó tanácsok” között sokszor egymásnak ellentmondó instrukciókat kapunk, hogyan is kéne viselkednünk férfiként.
Legyek erős, de gyengéd, kíméletlenül tartsak a cél felé, de közben legyek együtt érző, és a szenzoraim 10-12 óra munka után is legyenek bekapcsolva mikor hazaérek, és találjam ki, hogy az a drága, éppen mire vágyik. A nők állítólag emocionálisabbak mint a férfiak, ennek megfelelően a hangulatuk is gyakrabban változik. Akkor hogyan tudom ezt lekövetni? Tehát mi kell a nőnek?
Mindig más! De miután, leginkább a nő személyisége befolyásolja, hogy neki mire van szüksége, ezért az elsődleges szempont, hogy megértsük, hogy mi minden van hatással a nők választására. Ezek közül próbálok felvázolni kettőt.
1. A nő kora: Persze itt is vannak különbségek nő és nő között, de talán vannak korra jellemző sajátosságok. Egy nő útja, a kezdeti kellek-e valakinek, megélem-e a szerelmet időszak után átfordul tapasztalat gyűjtésbe, majd felvetődik a kérdés: „mekkora hatalmam van a férfiak felett?” Húszas éveiben szinte mindent kipróbál, csal és megcsal, szerelmes, majd csalódik, elkötelezi magát, aztán felrúgja, amit persze később akár meg is bánhat. Óriási hullámvasúton van, de ha ezeket nem éli meg, akkor hiányos tapasztalatokkal érkezik a harmadik x-hez. Harminchoz közeledvén elkezd gondolkodni a családalapításon, és emiatt elkezdi egy kicsit más szemmel is nézni a férfiakat. (Lásd még: társadalmi elvárás vs „ketyeg a biológiai óra”). Harminc és negyven között teljesedik ki igazán. Már tudja, hogy mit akar egy férfitól, és többnyire azt is, hogy a férfi mit akar tőle. Addigra már van annyi tapasztalata, hogy többnyire jó döntéseket hozzon, tudja, mikor kell a szívére és mikor az eszére hallgatnia. Egyre realistább, egyre jobban átlátja a párkapcsolati játékszabályokat. Negyven fölött a nők többsége bölcsé válik. Lazábbra engedi otthon a gyeplőt, és nem csak tudja, de csinálja is azokat a játékokat, amivel fent tudja tartani a tüzet a kapcsolatban. Hogy milyenek az ötven feletti nők, arról még nincs tapasztalatom. De a fent leírtak csak nagy általánosságban igazak. Minden nő és minden ember más és más. Befolyásolja a személyiségét, hogy mit hoz otthonról, milyen példákat lát maga körül, milyen az önismereti szintje, milyen a kultúrája, az értelmi és érzelmi intelligenciája, és már meg is érkeztünk a második ponthoz.
2. A nő értelmi intelligenciája: Egy rossz hírrel kell kezdenem: Minél okosabb-intelligensebb egy nő, annál nehezebben fog társat találni magának. Merthogy, annál okosabb férfit fog keresni maga mellé. Ha butább a férfi, akkor a nő unatkozni fog mellette. Ha butább a férfi, akkor a nő nem fog tudni rá felnézni. Minél okosabb vagy, annál szűkebb halmazból válogathatsz anélkül, hogy nagyobb engedményeket kéne tenned a választásnál. Illetve, ez sem biztos, hogy így van. A kapcsolatok így a társkapcsolatok is, többnyire akkor működnek jól, amikor egyforma benne az adok és a kapok. Ha mindkét fél úgy érzi, hogy jó üzletet kötött. És itt a kiskapu: Az okosságért nem biztos, hogy okosságot kapsz cserébe vissza. Egy butább társ, is bőven viszonozhatja a másik gondolatait kedvességgel, szeretettel, törődéssel, biztonsággal. De az értelmi és érzelmi intelligencia talán az, ami legerősebben tudja befolyásolni a kapcsolat minőségét. Fejleszthető? Tapasztalatból tudom, hogy igen. De ahhoz sokat és jól kell kommunikálni.
Mégis milyen férfi kell a nőnek?
Sajnos nem egyértelmű. A nő kétféle férfit keres. Először az alfahímet. Azt, akiért minden nő odavan, mert jóképű, magabiztos, árad belőle az erő és a dominancia, sármos, humoros és szórakoztató. Egy vonzó gazfickó, akivel remek csatákat lehet vívni az ágyban és azon kívül is. Másodszor pedig a fészekrakó társat, akivel együtt lehet nevelni az utódokat. Aki kedves, figyelmes, felelősségteljes, megbízható, és talán még kiszámítható is, bár ezt a szót kevesen szeretik. A harminc alatti nők többsége még nem feltétlen gondolkodik utódokban, ezért többnyire inkább az alfahímet cserkészik, míg 30 és 40 között már inkább a fészekrakó társban gondolkodnak, (És úgy gondolkodik, hogy az sem baj, ha a fészekrakó megegyezik az alfahímmel, legfeljebb majd picit megváltoztatja. Most szólok, hogy nem kéne.)
Tipizáltam? Persze. És újból el kell mondanom, hogy a nagy átlag, az nem egyenlő az egyénnel. Valószínűleg mindenki tud kivételt, és az többnyire ő maga. De biztos talál a környezetében olyat, akire viszont igazak a fent leírtak. De akkor mi kell a nőnek? Honnan tudhatnám férfiként, amikor a nők sem mindig tudják! Inkább egy játékot ajánlok. Válaszoljátok meg Ti a kérdést, hogy mi kell a nőnek! Ne egy férfi vagy női újságíró mondja el a szubjektív véleményét, hanem mondjátok el Ti, hogy mire vágytok. Itt egy újabb kérdőív, amelyben azt vizsgáljuk, hogy mi kell a nőnek?! Lehet-e tényleg korra vetíteni? Vagy teljesen mástól függ? Segítsetek! Még most is érvényesek a modern nagyvárosi nőre?! Öveket becsatolni és indulunk!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez