Barna Berni: Juliet Sol - Felkavaró történet a korlátok átlépéséről, és önmagunk felvállalásáról, téren és időn át.
Könyvajánló: Barna Berni regénye különös esszenciája a romantikának, a kalandnak és a lélekfejlődés kanyargós útjainak, ami megérint, felkavar és végül választ ad számtalan általunk is megélt kérdésre. Van-e jó és rossz? Hogyan válhatnak a sérüléseink a segítőinkké? Van-e téren és időn átívelő szerelem?
" Ha van igazi lélekzene, akkor van lélekkönyv is. Berni könyveit mindig olyan különleges olvasni, valami olyan áthatolhatatlan miliőt képez, ami nem feltétlen bekategorizálható. Ha azt mondom, szépirodalmi regény, az épp oly módon igaz, minthogy lélektan, önismeret és szórakoztató műfaj egyaránt ."
Bernitől januárban olvastam a Nem a te hibádat, amihez képest ez szerintem teljesen más hangvételű, de szintén egyedi stílusú kötet. Mindannyiunkból egy szelet. Ami viszont hasonlít, hogy úgy tud mesélni Juliet és Sol történetén keresztül, hogy magadra ismersz közben. Egészen elképesztő az írói, már – már baráti hangvétel, amit a könyveiben megüt. Rendkívüli módon fogalmazza meg az érzéseinket, támaszt nyújt, magyaráz vagy épp forró gőzként csap arcul egy- egy felismerés. Egyaránt motivációt ad és a legkedvesebb segítő, „terapeuta ”, hallgató .
Nem érzed úgy, hogy egy ismeretterjesztő, száraz kötetet olvasol, egészen más, ősi energiákat mozgat meg, mint amit én korábban olvastam tőle. Igazán érzéki, én személy szerint ritkán olvasok ilyen erős, ilyen energiákról szóló könyvet, de tetszik. Már-már szépirodalmi stílus, de mégsem billen át a mérleg nyelve, megmarad az érzékiség, az az őszinte lelkiség, ami szerintem sokakat foglalkoztat. Több belső monológot is olvashatunk. Van benne tartás, mégis képes a legszebben levetkőztetni az elvárásokat , elénk tárva a meztelen igazságokat. Feszes iramú, olvasmányok, a szó legkomolyabb értelmében dezilluzionista, a főszereplő nem fél azokról az érzelmekről beszélni, akár önmagának is, amit olykor a hétköznapokban még a naplónkba sem írnánk bele. Berni nyíltan megírja azt, amire mi lakatot tennénk a notesban. Egy – egy megmosolyogtató pillanat pedig a legváratlanabb pillanatban üti fel a fejét. Néha kaotikus, egy érzelmi káosz, akár az élet.
Tiszta, őszinte szerelem fázisain vezet végig, kellemes borzongást nyújt. A törékeny szívek kémiája fellegekbe repít, libabőrös élmény ! Maga a vadság, féktelen és belülről szikrázik. Egészen intim, a szerelem szövetsége lép színre benne, de közben nem veszik az én, az egyéni lét kérdésköre sem.„Titkos belső ereje van, ami mindenkinek kell, mert ezt a titokzatosságot nem értik, de bármit megadnának azért, hogy birtokolják.”Érezhetően szeretettel lett írva, szinte varázsereje van. Mindenki keres valamit, folyamatosan energiát cserélünk másokkal, a „ szélsőségek pedig azért kellenek, hogy egyszer eljussunk középre”.
Izgalmas volt, csak úgy pörögtek a lapok. Nagyon sok minden kavarog most bennem az elolvasása után, zsigerekig hatoló, megindít minden érzékszervet. Nem minden ponton tudtam azonosulni vele, de nem is kell, így is érdekes, tanulságos, elgondolkodtató önismereti út volt, amelyen végigkísért, s amelyen végigkísérhettem én is a szereplőket.
Őszi, elcsendesülős pillanatokhoz melegen ajánlott. S egyszer csak azt veszed észre, hogy egy érzelemmel telt sötét szobában üldögélsz, ahol csak a felkelő nap adja majd a melegséget adó reményt. Kitörölhetetlen nyomot hagy bennünk.
Ajánlót írta: Edina
Olvasásnépszerűsítő könyvmoly,
blogger, orvostanhallgató egyetemista
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez