Miért félnek az emberek megmutatni másoknak, hogy igazából milyenek? Miért rejtik el a saját arcukat? Talán azért, hogy kevesebb konfrontációban legyen részük, és hogy beleolvadjanak a mindennapi unalmas masszába? Én soha nem féltem megmutatni, hogy ki is vagyok valójában, sőt, talán ezzel a húzással túl messzire is mentem!

Két évvel ezelőtt lett az enyém álmaim autója, egy mini cooper. Eredetileg piros, és fehér színű volt (ami önmagában is tökéletes), viszont egy éve karácsonykor egy igazán különleges ajándékkal lepett meg a barátom. Fóliás cégük van, így átcsomagolta az autómat egy olyan rózsaszín fóliával, ami nem csak rendkívül élénk, de még csillog is. Ezáltal olyanná vált, mint egy nagy szájfény, de sokan inkább egy Barbie járgányhoz hasonlítják a fehér felnik és a tető miatt. Amikor végre beleülhettem a vadonatúj külsejű minimbe, hivatalosan is aláírtam a jövőbeni megbélyegzésem zálogát, mert a sztereotípia szerint egy ilyen kocsit csakis egy buta, szőke, műmellű nő vezethet… Az emberek borzalmas, beszűkült hozzáállását, azóta nem csak szemtől szemben, de az utakon is tapasztalom.

Eleve nem születtem túl magas teremtésnek, alig érem el a 160 centit, ráadásul a kislányos vonásaim miatt gyakran 16-nak néznek. Tudom, ezért majd az idő múlásával nagyon hálás leszek, de egyelőre nem sok előnyöm származik belőle. Gyakran nem vesznek komolyan, és sokszor gyerekként kezelnek, pláne ha valahol a pink minimmel jelenek meg. Természetesen joggal merülhet fel a kérdés: Mégis mit vártál?

Az a helyzet, hogy pont ezt, csakhogy egyáltalán nem olyan vagyok, mint amilyennek a külsőm alapján megítélnek. Igaz, mindig is fontos volt számomra a jó megjelenés, és imádom a divatot is, de az igazán csajos énem mellett ott van a fiús oldalam is. Néha úgy érzem magam, mint egy 12 éves kissrác, aki ruhapróbálgatás helyett szívesebben menne a barátaival az erdei bunkerjukba. Nem egy olyan barátnőm van, aki egészen addig, amíg egyszer nem ült le beszélgetni velem, szó szerint gyűlölt, és egy elkényeztetett kislánynak tartott, aki a mai napig a Barbie girlt hallgatja. Ezzel ellentétben, amikor a pink minimet vezetem, sokkal inkább érzem magam gangszta rappernek, ráadásul minden szégyenérzet nélkül (a piros lámpánál is) hangosan üvöltöm a "fákjomádö" dalokat, amik max hangerőn szólnak a hangfalakból.

Szóval, ha netalántán valamikor látsz egy üvöltöző csajt, félig twerkelve vezetni egy körömlakk színű autóban, jelentem, én voltam!

Szabó Kitti

• autó nők pink mini cooper sztereotípia vezetés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!