A víz az első szerelem. A víz jó barátja annak, aki bánni tud vele. Lili még meg sem született, már akkor eldöntöttük, hogy három hónapos korától beíratjuk babaúszásra. Kettő és fél hónapos volt, amikor orvosi igazolással megjelentünk az első órán. Nagyon kicsi volt.

Mindkettőnk számára idegen volt az előttünk álló óra. Aggódtam, ha merül, benyeli majd a vizet. Rettenetesen féltettem. Nagyon kedvesnek találtam az oktató nénit, aki nem mellesleg egy óvónéni is. Aranyos énekeket énekeltünk és mondókáztunk együtt a többi szülővel. A félelmem a következő alkalommal már oldódott. Ahogy teltek a foglalkozások, egyre bátrabban merítettem Lilit és ő is egyre ügyesebb lett. Hihetetlen gyorsasággal felállt, gyorsan megtanult önállóanjárni, beszélni úgy megtanult, hogy az összes mondókát másfél éves korára kívülről fújta, amit az órákon tanultunk. A kislányom kiemelkedett a többiek közül, de mi rendszeresen az összes úszásórán részt vettünk. Ha kicsit taknyos volt az orra, akkor is mentünk. Amikor nyaralni indultunk, ott is a víz volt az elsődleges cél. Amikor a többiek már fel is öltöztek egy-egy óra után, Lili még mindig ugrált a medence széléről, vagy felhozta a merülő játékot a víz aljáról. Rajong a vízért. Gabi néni, a babaúszás oktatója megjegyezte: „Lili, neked úszóhártyáid nőnek majd.” Olyan örömmel vettünk részt az összes úszásórán, hogy ez a sport részese lett az életünknek. Az úszás a segíti a testi-lelki fejlesztést. A foglalkozásokon részt vevő gyermekek életében a mozgás aktív szerepet tölt majd be. Kislányom otthon is folyton a trambulinban ugrál. Hatvanba járunk úszni, azonban szerencsére ma már számos helyen szerveznek babaúszást, bár csak az utóbbi években vált igazán népszerűvé. A csecsemők korai, vízben történő fejlesztése számos jótékony hatással bír. A szülőknek, mint mindenben az életben, helyt kell állniuk. Nem kényelmeskedhetnek hétvégén, ha úszásóra van. Lili pillanatok alatt teremt kapcsolatokat, nyílt és közvetlen mindenkivel szemben. A foglalkozások következtében megerősödik a gyermekem légzőszerve, szíve, immunrendszere, fokozódik a vérkeringése, és edződik a teste. A vízben pancsolás elősegíti, hogy stabilabb legyen az idegrendszere – így pedig a későbbiekben fejlettebb lesz a logikai, a nyelv-és a beszédkészsége is. Hihetetlen az észjárása. A rendszeres úszás azonban jó tartást is ad.

A babaúszás és az ölelések, az egymásra figyelés, segít a családi kötődések elmélyítésében, közelebb hozza egymáshoz szülőt és a gyermekét. A víz alatt végzett gyakorlatokkal növelhető a tüdőkapacitás. Ma már tudom, nem kell megijedni a víz alá merüléstől, mert a búvárreflex következtében a kicsik képtelenek vizet „lélegezni”. Ez a reflex azonban 4-7 hónapos korban elmúlik. A babák a vizet természetes, felszabadító közegként élik meg, hiszen ebben kezdődött az életük, éppen ezért a többségük imád benne lenni. A vízben lubickolás az anyaméhben eltöltött kilenc hónap kellemes tapasztalatait, élményeit, érzéseit idézi fel. A babaúszás, mint program nemcsak sport és fejlesztés, hanem játékos kikapcsolódás is a szürke hétköznapokban. Remek alkalom a családi együttlétre, hiszen a legtöbb helyen az édesapa is részt vehet a foglalkozásokon. Számos helyen lehetőség adódik a szülőknek szaunázásra is. Közös élmények, bensőséges kapcsolatok alakulnak ki. Nő az étvágy, javul a közérzet. Az úszás a legegészségesebb sportok egyike. Javul az egyensúlyérzék, fejlődik az ügyesség, sokkal határozottabb egyéniség lesz a gyermek.  Az immunrendszere is hatékonyabban védekezik a betegségekkel szemben. Mi csak ajánlani tudjuk mindenkinek. Ha tehetnénk, Lili mindennap úszna.

Takács - Vér Judit

• babaúszás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!