Úgy szeress, hogy lásd a hibáimat, de ne hagyd azokat egészen rám, ne keress holtomiglan mentséget a gyengeségeimre, botlásaimra.

Úgy szeress, hogy ne a cinkosom, vagy a bűntársam legyél a gyengeségben, a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a bénult tétlenségben, hanem sokkal feljebb, sokkal messzebbre nézz, mint ahogyan én most szemlélem magam bátortalanul a tükrömben.

Ne hagyd, hogy odáig jussunk, hogy már nem tudjuk meggyújtani egymást, én lobbanó gyufaláng legyek, te pedig hiába nedves kanóc, mert akkor olyan életet erőszakolunk egymásra, amire sem te, sem én vagyunk hivatottak. Aki jól szeret, az tudja kezelni ezt a furcsa kettős látást, hogy kétféleképpen tudunk egymásra tekinteni, látjuk az ideiglenes meghasonlottságot, a motiválatlanságot, egy megrekedt, stagnáló, útkereső ént, és látunk egy gyönyörű másikat, egy olyat, akivé válhatnánk. Ne szeress, ne fogadj el olyannak, mint amilyennek mutatom magam, mert ez nem én vagyok, ez csak egy szűk, kényszerjelmez, amiben feszengek, és kényszeredetten mosolygok, mert akarom, hogy elhidd, minden rendben. 

Photo by CoffeeAndMilk / GettyImages

Ne legyints ilyenkor rám, ne fordulj be a sarkon, hanem maradj, mert menekülni, lelépni a helyszínről bárki tud, de aki szeret és ismer, azt nem ilyen fából faragták. Aki szeret, az nem sokáig hagyja, hogy rejtegessem a kincseimet, azt az embert, aki lehetnék, mert sokkal többet lát meg bennem, mint amilyennek hazudom magam. Aki szeret, azt akarja, mutassam többnek magam, mert több is vagyok. Az kimondva, vagy kimondatlanul üzeni, hogy igyekezzek, mert ő is igyekszik, mert fontos neki a szerelmünk, a mi kettősünk, és megtesz mindent érte, erőn felül működteti, de egyedül van, elfárad benne, ha nem segítek.

• elkötelezettség önbizalom szerelem társ

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!