Azért, mert nagyon okosak vagyunk és műveltek, ezért jól lehúzzuk az öt leggyengébb mesét. Mert megtehetjük... Anyukáknak és Apukáknak: mit ne nézzen meg a gyerek.

Tinininindzsák páncéllal és egy hajléktalan távol-keleti lecsúszott karateedzővel: Bárhova is lép be az ember, szembetalálkozik a négy kis zöld páncélossal. Igazi amerikai multikultiként alaposan megalázott négy reneszánsz művészről elnevezett Galapagosz emigrált ismét megmenti a világot. Ha ez valakit érdekel, akkor kérem kapcsojja ki. A már gyermekkoromban is mélyen megvetett kétéltűek most sem nyomták fel különösen a pulzusom.. Számomra lényegtelen, hogy hány profi grafikus hány órát gubbasztott a az asztal felett és hány zsírkrétát fogyasztott el, illetve mennyibe került a film, avagy a nagy semmi. Nos tehát: a fenti apropó kapcsán, igyekszünk összegyűjteni pár olyan mesét, vagy ahhoz hasonlító valamit, amit soha, semmiképp se nézz meg, a gyereked meg pláne. Inkább vidd ki egy magyar bajnokira. Hogy ne érhessen vád, hogy csak ehhez értünk, igérjük hamarosan megcsináljuk a legjobb ötöt is.

Azt is hasonló módon, természetesen teljesen elfogulatlanul.. Tehát lássuk a földkerekség legrémisztőbb és a gyermekeink izlésére legveszélyesebb öt mesefilmjét: Elsőként lányaink vágyálmának első számú célpontja: Eperke és az ő kalandjai. Meg barátai. A főszereplő lányka feje akkora, mint a tévé. Van kutya meg macska, tehát minden ami kell, mégse az igazi. Epreskertben megismerkedhetünk Almababával,

Narancsvirággal, Karamellával és hát persze Édes Mézessel. Ha nem lenne előttem a dvd akkor azt mondanám, hogy Kovi megint szórakozik velem. Sorrendben második áldozatunk következik: Én kicsi pónim. Legalábbis a címe. Ebben ugyanis az a jó, hogy a ló, mindenre hasonlít csak egy gerinces emlős patásra nem. A gyermekfejlődés fontos állomását jelentheti, a póni vizuális- és hangvilága. Fontos dolog egy mesében, hogy a gyermek tudja, kik a gonoszok és kik a jók. És itt tudni fogja: ugyanis a gonoszokat úgy hívják, hogy gonoszok. Mindent értünk. A Szökevény virágok című igen tanulságos részben pedig megtudjuk, hogy Maskara és Pegazus cúnya nagy rákocákat talál. Akik, mint kiderült rendőrök, és a virágokat akarják elkapni. Remélem nem lesz lányom, mindekettőnk érdekében. Dehogy ne érhessen szó minket, nézzük meg röntgenszemünkkel a fiús meséket is. Adja magát rögtön a manga sorozatok királya, a Magyarországon fiatalon eltávozott (betiltott) Dragonball.

E sorok szerzőjének nagy mániája volt a rajzfilm, de azóta rádöbbent önnön gyarlóságára, és leborulva az ORTT tévedhetetlensége előtt, belátta, hogy bizony a DB, ultra gáz volt. Fiatal, gyermeki lelkek (és visszafejlődött középiskolások) önfeledten kámehámézták le egymást a suli folyosóján, szurkoltak Dermesztőnek meg Vegitának, az egyetlen jóságos szereplőt SonGokut(aki egyben persze a legnagyobb kretén és balek is volt) pedig mindenki megvetette. Én legalábbis nagyon. Volt olyan elvetemült is, aki képes volt Vegitás pólóban mászkálni (én). A rajzi világa nem hagyott mély nyomokat a rajzfilm-történetben, körübelül annyira, mint Esmeralda a filmelmélet tanításban. Ellenben jó hosszú, viszont semmi sem történik benne. Teletubbies. Nincs rá szó. Le se tudom itt írni megvetésem mélységét. Nekem ez már 12 évesen se tetszett, más kérdés, hogy kétéves kor felett nem ajánlatos megnézni. Miért nem? Mert elképzelhető, hogy fegyvert rántasz. Hogy csúnyán fogsz beszélni. Komolyra fordítva, ami nem megy. A Teletubbiessal tulajdonképpen nincs baj.

Gyerekpszichológusok és pedagógusok bevonásával írták és készítették. Tökéletesen a gyereknek való. Békés, vidám, kedves aranyos. De Te NE nézd meg. Mert Te, velem együtt Indián Joen, Stallone-n és persze Dragonballon nőttél fel. Tehát ha van gyereked, rakd be a dvd-t és menekülj. Vagy kérd meg a párod, hogy nézze ő a gyerekkel, ő biztos nem lövi keresztül a képernyőt öt perc után. Addig Te a konyhai tévé előtt a reggeli híreket bámulva értelmes felnőtt módjára kellemesen becézheted kedvenc politikusaidat... És végül, bár nem utolsósorban jöjjön: Barbapapa. Be kell vallanom, hogy nem jártam utána, ezért már nem emlékszem, hogy mi is volt a pontos cím, de nem is érdekel...

Kiskorom óta csak a hüphüphüp Barbatrükk jut eszembe. Biztos sokat segít az is gyermekünk biológia tudásának bővítésében, hogy Barbapapa vagy Barbamama egyszercsak kenuvá vagy óceánjáróvá alakul vagy tányért formázva elmossa saját magát a papa által öblösített mosogatóban (kész szerencse, hogy akkor még nem voltak mosogatógépek, közerkölcsileg erősen ingoványos lett volna a dolog: gondoljuk végig: barbapapa belebújik barbamamába és ott belül elmosódik). Persze rossz az, aki rosszra gondol. Ha nagyon el akarok vonatkoztatni, akkor az egész mese egy rossz zombis/horror filmre emlékeztet. Konklúziót vonva, nem a mesékkel van a probléma, hanem velünk. Egyébként öregek is vagyunk, meg türelmetlenek, és nem értjük, gyermekünk miért élvezi annyira önfeledtül. Persze azt is láthatjuk már, hogy nekem meg nem volt gyerekszobám.

:

• Az öt leggázabb mese

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!