Az én szívemhez elég közel áll az oroszok irodalma, ezen belül is a 19. században született irományaik. Ebben az időszakba a romantika és a realizmus volt a mérvadó irányzat . Az orosz realizmus nagyon népszerű volt, ezen belül is az epika.

Legfőbb jellemzője volt, hogy a kör társadalmi és gazdasági helyzetét mutatta be olyan embereken keresztül, akik tipikusan a kor szülöttei voltak. A realista írók saját tapasztalataikat, véleményüket és gondolataikat vitték bele műveikbe. Az akkori Oroszország le volt maradva a nyugati részektől. Az orosz realizmus fő témája a cári bürokratizmus és az ország siralmas helyzete volt. A művek hősei afféle fölösleges emberek voltak, akik üresen, lézengve, mindenféle cél vagy magasabb elhivatottság nélkül élték az életüket. Az írók azt szerették volna megmutatni, hogy hogyan nem érdemes élni az életünket.

Jó példa erre Gogol A köpönyeg című műve. Főszereplője Akakij Akakijevics . Egy fordulópontot láthatunk az életéből, és megismerhetjük azelőtt és azután milyen az élete. Akakij kitűzi magának célul, hogy vesz egy új köpönyeget, és ez válik élete értelmévé. Ez már önmagában is groteszk, hogy valakinek ez az életcélja. Mikor a ruha elkészül, Akakij nagyon népszerű lesz, még egy névnapi bálba is elhívják, amitől ő nagyon boldognak érezte magát. Ám hazafelé megtámadja őt egy rabló, és ellopja a köpönyegét. Ezt főhősünk képtelen volt feldolgozni, belebetegedett bánatába, és meghalt. Halála után azonban visszajárt kísérteni, ugyanis elégtételt szeretett volna venni az őt ért sérelemért. Így hát szellemként mindenkiről lecibálta a köpönyegét, míg végül sikerült megtalálnia az őt megalázó tolvajt is, akiről szintén lerángatta a köpönyeget.

Gogol ezzel a művével arra akart rávilágítani, hogy milyen társadalom az, ahol egy élettelen tárgy egyenértékű egy ember életével. Külön szerepet kap a tábornok, akit „tekintélyes személyként” emlegetnek. Hiába magasabb a rangja, mint Akakijé, ugyanolyanon kisszerű, értelemvilága beszűkült. Folyamatosan azt éreztette az alatta lévőkkel, hogy ő magasan felettük áll, mert csak ez tette őt boldoggá.

Az orosz romantika kiemelkedő példája Puskin Anyegine, ami egy verses regény. Főszereplője egyértelműen Anyegin, aki nemesi családból származik, s nagyon élvezi az életét. Bálokba jár, természetesen mindig másik nővel. Azonban kezd elege lenni ebből, ezért leköltözik egy vidéki kastélyba, amit egy rokonától örökölt. Hamar unatkozni kezd azonban a nyugodt, csendes környéken. Megismerkedik a szomszéd telken lakó Lenszkijjel, akivel nagyon jó barátok lesznek.  Anyegin ellátogat Lenszkinékhez, ahol megismeri barátja menyasszonyát, Olgát. Valamint találkozik Tatjánával is, aki Olga nővére; és találkozik a két lány szüleivel is. A két lány teljesen ellentéte egymásnak. Míg Tatjana tisztességes, szorgalmas, szeret tanulni és olvasni, addig Olga számító, vőlegényét sem veszi komolyan. Idővel Tatjana beleszeret Anyeginbe, és küld neki egy szerelmes levelet. Ám a férfi visszautasítja őt, mondván, különböző személyiségük miatt nem illenének össze. Tatjánának eljön a névnapja, melyre hatalmas bált szerveznek neki, és rengeteg embert meghívnak. A bálon Olga minden férfival elmegy táncolni, csak Lenszkijjel nem. Anyegin észreveszi ezt, és figyelmezteti barátját, de az nem törődik vele. Végül Anyegin is elhívja táncolni a fiatal lányt, ezzel Lenszkij szemének a felnyitása a cél. Ám a dolog a visszájára fordul: Lenszkij féltékeny lesz, de Anyeginre haragszik meg, nem a menyasszonyára. Kihívja barátját egy párbajra, melyben Lenszkij életét veszti. Anyegin nem tudott mit kezdeni a gyötrő bűntudattal, ezért elköltözött máshová, Olga pedig egy hónappal később férjhez ment máshoz. Tatjana sokáig nem akart férjhez menni, mert nem tudott túllépni régi szerelmén. Végül azonban anyja unszolására hozzáment egy herceghez a történtek után nyolc évvel. Egy bálban újra találkozik Anyeginnel, aki ekkor döbben rá, hogy mit veszített, mikor visszautasította a lányt. Megpróbálkozik elhódítani Tatjánát – bár- tudja, hogy nem sok esélye van. A fiatal feleség nemet mondd neki, mert bár nem szerelmes férjébe, de el nem akarja hagyni, ugyanis akkoriban ez nagy szégyen volt egy nőre nézve.

Így végül mindketten boldogtalanok maradtak, és távolról szerették egymást. A mű nagyon jól ábrázolja a valóságot, hiszen az életben rengetegszer találkozunk a fentihez hasonló történettel. Kiválóan érzékelteti a kor szigorú erkölcsi normáit, miszerint egy nőnek muszáj volt férjhez menni, nehogy vénlány maradjon, és legtöbbször az érdek döntött, nem az érzelmek.

Összegezve, azért szeretem az orosz irodalmat, mert tökéletesen bemutatja a hétköznapi dolgokat. 

• anyegin gogol gogol köpönyeg kultúra orosz irodalom

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!