Az érett szerelem magában hordozza a teljességet
Az érett személyiség nem vergődik a folytonos bizalmatlanság, és gyanakvás vasmarkában, kinek féltékenysége nem ölt patológiás méreteket. Nem ül a lelkemre , és nem nyomorít meg érzelmileg, kinek nem lelki mankója, és szeretet tankjának állandó készenlétben álló, kiapadhatatlan újratöltője, létfenntartásához nélkülözhetetlen tartozéka vagyok. Mer bízni, és nem önmagából indul ki, hiszen ha az ő érzelmei törékenyek, és illékonyak, akkor biztosan én is ilyen vagyok. A birtoklási vágy, az érzelmi éretlenség, a féltékeny fájdalom kikezdi a valódi szövetséget.
Egy érzelmileg érett személy nem idealizált istenséget keres bennem, hanem izgalmas, vibráló, hús és vér női lényt. Aki ismer, és ért, mert figyel, tanulmányoz, és megjegyez, észleli szükségleteimet, vágyaimat, és én az övéit. Nekem nem kell ilyen-olyan felállított, hamisan csillogó eszményképekhez igazodnom, nem farigcsálja a személyiségemet a saját esztelen normái szerint, nem idealizál. Nem keveri össze a birtoklási vágyat a szerelemmel, nem tekint tulajdonának, nem rendelkezik az időm, a testem, az akaratom, a kívánalmaim, a bioritmusom felett. Aki nem birtokol, és nem ír elő számomra önkényesen mindhalálig betartandó életszabályokat. Nem határolja be a mozgásteremet, nem szab meg, és nem kontrollál végzetesen.
Az érett szerelem magában hordozza a teljességet. Egy érett személyiség onnan ismerszik meg, hogy tud nélkülem élni, de nem akar, és ezt a döntést önállóan, tőlem függetlenül hozta meg. Nem vagyok biztonsági kötele, sem védőhálója az élethez, nélkülem nem zuhan le. Egy érzelmileg is felnőtt férfinak én a döntése vagyok, és nem az utolsó lehetősége.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez