Vitathatatlan tény, hogy mindenkinek van véleménye rólunk, azoknak, akik ismernek és azoknak is, akik akkor látnak először. Azt viszont, hogy jó vagy rossz a megítélésed mások szemében, befolyásolni ugyan tudod, de kikényszeríteni nem. A jó hír az, hogy nem is akarjuk ezt megtenni.

Egyre többet tapasztalom azt, hogy azért utálkoznak az emberek, mert saját magukkal nincsenek kibékülve. Szeretnek pletykát gyártani más magánügyéből, csámcsogni rajtuk, picit itt ,majd picit ott is alakítgatni rajta. Kedvükre vizsgálni, ki, hol, mit és mennyiért csinál. Hiszen a másik pénztárcája mindig mélyebb. Utálnak azért, aki vagy.

Közhelyesen hangozhat, de ha te boldog vagy ott, ahol vagy és szereted amit csinálsz, akkor ezeket az embereket nem fogod észrevenni. Persze ez még nagyobb indok lesz a haragosaidnak, akik majd megmondják a tutit, akik mindig mindent jobban tudnak. Akik úgyis csak az alapján fognak megítélni, amit ők látnak, ugyanis ezek az emberek rendszerint nem is ismernek minket, mert ha tudnák kik is vagyunk valójában nem támasztanának felénk hamis elvárásokat, hazug pletykákat és nem bírálnának minket.

Idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, túl rövid az élet ahhoz, hogy ilyen emberek és mások véleménye vezérelje a napjaimat. Belevéstem az eszembe, hogy soha senki nem fogja helyettem viselni az életem súlyát. A saját életemet szeretném teljesen megélni. Inkább mosolygok, hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől vagyok ilyen boldog.

• boldogság életszemlélet magánszféra privátszféra

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!