Mitől függ az, hogy kibe szeretünk bele? Számít az, hogy milyen az identitása, a vallása, a bőrszíne, a kora, a politikai nézete a másiknak? Számít az, hogy a társadalom mit hív normálisnak? Számít, hogy mitől normális a normális, és egyáltalán van olyan, hogy valami normális?

Van, hogy egy családapáról derül ki 2 gyerek és 10 év házasság után, hogy ő valójában a saját neméhez vonzódik. Nem is kiderül, hanem ekkor lesz elég ereje ahhoz, hogy önmagának, a feleségének és a családjának is beismerje azt, amivel talán egész életében küzdött magában. A társadalom szerint, aki meleg, aki biszexuális, aki transznemű, az beteg. És nagyon sokan elhiszik, hogy a saját vágyaikat el kell nyomniuk. Nagyon sokan elhiszik, hogy azok a vágyak, amik ellentmondanak a társadalom elvárásának, azok nem egészséges vágyak. Az elfojtás mindennapi probléma napjainkban úgy, hogy van, hogy nem is realizáljuk az elfojtást.

Van, hogy egy lánynak egész addigi életében csak fiúkkal voltak viszonyai és párkapcsolatai, de aztán találkozik egy vele azonos nemű személlyel, aki iránt vágyakozni kezd, aki elfeledteti vele az egész addigi életét, akivel megtörténik akár egy csók, akár maga a szexuális aktus, és ott áll a lány azzal a gondolattal, hogyha jól esett neki, akkor az azt jelenti, hogy selejtessé vált? Hogy elromlott valami benne? Minden második ember elkezdi bűnösnek beállítani magát, vagy elkezd szégyenkezni ilyenkor.

A társadalom hajlamos arra, hogy úgy állítsa be ezt az állapotot, ezt a belső érzést, mintha rossz lenne, mintha valami hiba csúszott volna a gépezetünkbe. Pedig a gépezetbe nem csúszik hiba, ha elkezdesz olyan iránt is vágyni, ami eddig nem volt megszokott az életedben. Szerintem, a saját véleményem szerint, a szerelem az egyszerűen azzal egyenlő, hogy a másik lelkébe szeretünk bele. Nem a korába, nem a vallásába, nem a politikai véleményébe, nem a külsejébe, nem a szexuális hovatartozásába, hanem a lelkébe.

Lehet most azzal érvelni, hogy na de hát, a külső az számít és pont. De valóban a szerelembe számít bele, nem pusztán csak a vágyba? A vágy nem szerelem, és a szerelem nem pusztán vágyakozásból rakódik össze. Ha valakit azért szeretünk, mert férfi vagy nő, mert 18 és 30 között van az életkora, mert szabadelvű és nyitott, mert szép, mert magas, mert vékony, mert fehér, mert politikailag egy véleményen vagyunk, az nem szerelem. Ha valaki megtestesíti a belső elvárásainkat, az még nem egyenlő a szerelemmel.

• elfogadás felvállalás szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!