Az élet nem vészhelyzet – csak néha túl közelről nézed
Vannak pillanatok, amikor az egész világ hirtelen túl soknak tűnik. Nem történt semmi rendkívüli, mégis azt érzed, mintha minden egyszerre akarna rád omlani. Egy félreérthető üzenet, egy határidő, amit elfelejtettél, egy mondat, amit nem jól értelmezett valaki, vagy amit te nem jól mondtál. Apróságok. De mégis képesek elindítani egy olyan spirált, ahol már mindent sürgetőnek és feszítőnek élsz meg.
Ilyenkor jön a reflex: reagálni kell, most, azonnal.
Mintha mindenen múlna valami.
Mintha, ha nem válaszolsz egyből, szétesik az egész.
Ismerős érzés?
Valójában viszont nem a helyzet nagy és szörnyű, csak túl közel vagy hozzá.
Nézőpont kérdése
Amikor benne vagy valamiben, nehéz kívülről látni.
Olyan, mintha az orrod elé tennél egy nagy fotót: részleteket látsz, de az egészet nem. Nincsenek arányok, nincsen távlat, csak a pillanat nyomása.
És ilyenkor azt érezzük, hogy ez most tényleg fontos.
Hogy ezt most tényleg meg kell oldani.
Pedig lehet, hogy nem is kell.
Nem a helyzet változik – csak az, ahonnan nézed.
Mi segít?
Nem nagy dolgok. Nem terápiák, nem új életcélok.
Csak egy kis távolság.
Néha elég annyi, hogy nem válaszolsz azonnal.
Hogy elsétálsz 15 percre.
Hogy egy másik emberre nézel, nem a képernyőre.
Hogy valakivel beszélsz, aki nem akar megoldani semmit, csak meghallgat.
És ilyenkor történik meg az, amit addig nem láttál:
a gondolatod megnyugszik, a tested lassít, és hirtelen már nem is olyan sürgős az egész.
Nem kell mindenre válasz még ma
Sokkal több dolog várhat, mint ahogy hisszük. És sokkal kevesebb helyzet lesz tragikus attól, hogy egy kicsit halogatod a reakciót. Nem gyávaság hátralépni. Nem közöny. Ez önvédelem. Ez az a tér, amiben újra visszakapod magad.
Ha túl közel hajolsz valamihez, elmosódik.
Az élesség néha nem a figyelemben, hanem a távolságban van.
A legtöbb probléma nem vészhelyzet.
Csak egyszerűen rossz pillanatban, túl közelről nézed.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez