Régen érteni akartam, hogy miért gyűlnek felhők a fejem fölé, miért nem sikerülnek bizonyos dolgok, és miért érzem egyedül magam. Kerestem kívül a válaszokat, az okokat. Régen azt a bizonyos másikat és a többieket akartam megérteni. A mondatokat, a mozdulatokat, még az arckifejezéseket is elemeztem. Elvesztem másokban, és egyre jobban eltávolodtam önmagamtól.

A világot fürkésztem és csak kívülállóként láttam meg benne saját magamat. Hibákat, tévedéseket kerestem, hogy még több elégedetlenséget növesszek a lelkemben. Hatalmas illúzió volt még a látszólagos szenvedésem is, de ez is szükséges tapasztalás volt.

Ma már megértettem és alkalmazom, hogy hogyan figyeljek jól magamra. Ma már tudom, hogy minden érzés, minden helyzet, maga a tükör, amit az aktuális életem vetít vissza rám. Rólam mesél, én táplálom, én teremtettem, bennem él. Én tudom elzárni alatta a tüzet, és ha már nincs vele dolgom, ha már valóban csak nyűg, nem kötelező hozzá ragaszkodnom.

Figyelj befelé

• Te milyen negatív érzésbe ragadtál bele?

• Neked ma mi a valóságod önmagadról? Hogyan látod önmagadat?

• Amit gondolsz magadról, az tényleg igaz? Most is igaz még, vagy csak cipeled?

• Mi lenne ma az a külső változás, ami ha megtörténne, sokkal boldogabb lennél?

• Te ezt belül, a gondolataidon/érzéseiden/magadról alkotott önképeden keresztül mivel gátolod?

• Szerinted miért teszed ezt? Mi ellen védekezel? Valójában mi elől bujkálsz?

• Mi a legnagyobb illúziód, amivel évek óta áltatod önmagad, ezzel szabotálva a saját boldogságodat?

• Mi lenne ha mostantól nem lenne ez rád hatással, befolyással?

 

Mit szólsz, ha azt mondom, ennyire egyszerű valamit tényleg felismerni magadban, és magad mögött hagyni?

Hidd el, nem kötelező szenvedni. Te teremted az életedet.

További írások ITT és ITT!

Instagram ITT

• életszemlélet gondolkodásmód virágklaudia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!