Az élet, ami a lelked zongoráját elhangolta

Batyuk és útravalók, melyeket a hátadaton görnyedve magadra aggadtál a hosszú út során. Szerepek, melyeket eljátszottál már életed színpadán, voltál már feleség, gyermekei mellett virrasztó édesanya, elvált nő, szerető, dolgozónő, egyedül szárnyaló madárka. Vajon neked csak ennyi jutott, egy falat madárlátta?

Vártál a jó reggelt üzenetre vagy arra, hogy este rád írjanak és te kapva az alkalmon már fél perc alatt magadra aggatva legszebb ruhádat, tovalibbentél az éjszakába. Karjaiba omolva olyasvalakinek, aki másnap már meg se ismert vagy mint az égen körvonalazódó kondenzcsík, elhalványulva a semmibe veszett. Voltak találkozások, nagy szerelemnek hitt kapcsolódások, de mind inkább elvettek belőled egy-egy darabot. Álarcok, a most és azonnal illúziók bűvköre, a hitegetések és nagy szavak után levegőért kiáltások. A lelkeden tapostak, megaláztak, míg te az éj leple alatt, mikor senki se látta, könnyeidet hullajtottad.

Kérted a Jó Istent, hogy adjon erőt és hitet, hogy lesz ez másképp.

Az élet, ami a *lelked* zongoráját elhangolta - KERESD A NŐT - Fesztelen mindennapok - életszemlélet, gondolkodásmód, lélek,

Kiülve reggel a verandára, rájössz, hogy ez egy más reggel. Minden ami eddig fáj, csak megerősített, sőt még hálás is vagy érte. Ami falakat magad köré emeltél, leomolni látszanak, nyíltan vállalva a sebezhetőséged. A remegő érzékenységed mutatkozik meg minden mozdulatodban, a szeretet öleli át a rezdüléseidet. Nem marad más, mint az érzések óceánja, a nyitott lélek feltárása, melyet eddig a félelem láncai a mélységbe rejtettek.

Mindannak, aki kilépett az életedből csak köszönetet mondasz, mert helyet hagyott az újnak, az IGAZnak. Már meghallod a víz csobogását, a kakasok kukorékolását, a madarak zenéjét, amiket korábban nem is értékeltél. Öröm és harmónia lengi körül szívedet. Ebbe az élethelyzetbe fészkeli be magát szépen csendben az a nagybetűs VALAKI, aki már nem akárki. Aki a testeden kívül a lelkedet is látja. Aki tiszta, aki nem a rebusz vallomások, a cirkuszok átváltozó, eltűnő bajnoka. Ő már nem menekül se előled, se önmaga elől. Mellette képessé válsz szárnyalni, aki feldob és el is tud kapni. Az Igaztárs már nem zongorázik lelked húrjain, érti a te zenédet és olvas a kottáidból. Tehát tudod, mindig van remény és minden vihar után ott a szivárvány.