Van fizikailag elérhetetlen férfi, akinek nincs különösebb ismertetőjegye. Talán csak annyi, hogy távol van, és sosem láttad. Talán soha nem is látod majd. Felruháztad őt szép daliás, férfias fizikai jegyekkel, és lovagias tulajdonságokkal. Kitakarnád az arcát, lerántanád a leplet erről a fura virtuális liezonról, aztán mégsem teszed. Miért? Még játékban akarsz maradni, hinni, bízni, álmodni. Még ne törjön össze az álmod. Még minden lehetséges.

Ez a férfi egy nagy kérdőjel. Lehet, hogy álomférfi, lehet, hogy lehozná a csillagokat, lehet, hogy a tenyerén hordozna, lehet, hogy gyertyafényes vacsorára hívna, és lehet, hogy előtted lépne be az étterembe, mert lehet, hogy tudja, ezt így kell. Lehet, lehet… A lehetőség, a tétova remény szavai.

A fizikailag elérhetetlen férfi azonban nem hús-vér, nem tapintható, csak egy arc a kijelzőn, egy pixelpasi, akit soha nem érintettél, nem érezted a testének melegét, soha nem láttad, és nem tervezett veled randit. A háromezer kilométerre élő férfi egy másik időzónában lélegzik, te pedig a párnát öleled, és ujjaiddal a hideg lepedőre rajzolod elképzelt, ismeretlen fantáziatestének körvonalait. Melletted fekvő körberajzolt élettelen test, egy soha virágba nem boruló, távkapcsolat elejtett holtteste. Egy stagnáló, fejlődésképtelen távkapcsolatba jobb nem beleragadni.

Egy érzelmileg elérhetetlen férfi nagyon is jelen van, milyen kár, hogy ő meg csak fizikailag. A csábítás mestere, arcodba búg édes-mézes szavakat, ellene minden tudatos, okos, nagylányos érv hasznavehetetlen, és működésképtelen, hipnotizál, szuggerál, elbűvöl, varázsol, és kápráztat. Ezzel a típussal azonban ne kezdjünk párkapcsolati építkezésbe, vagyis ne rajzoljunk terveket, ne ássuk ki az alapot, és ne kezdjük el az építőköveket sem rakni, úgyis egyedül maradunk, ránk hárul a felelősség, az építés, a fejlesztés, az invesztálás vágya.

Egy ilyen kapcsolatban minden pozitív megnyilvánulásba úgy kapaszkodunk, mint háborgó, viharos tengeren a Titanic romjaiba, talán bízhatunk benne, talán ő más, aztán ő maga rúgja ki a kezünkből az utolsó szalmaszálat, mert megint csak üres frázisokkal, ígéretekkel, mézzel bekent, lejárt szavatosságú hazug szavakkal, junk food dumával etetett. Bekajáltuk, finom volt, fantasztikus, különleges, egyedi, aztán másnap jön a rosszullét, és öklendezve, kínlódva, fájdalmak közt próbálunk megszabadulni az emlékétől. Egy ilyen kapcsolatban soha nem mi irányítunk. Lehetünk mi erős, emancipált, önálló, független nők, egy ilyen liezonban kontrollt veszítünk, nem állunk a tűsarkunkra, hagyjuk, hogy ő határozza meg, mikor találkozzunk, és mennyit legyünk együtt.

• érzelmi éretlenség érzelmi kiszolgáltatottság párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!