Egyedüllét. Na, ettől félünk.Pedig, igazából amíg az ember nem tapasztalja meg az egyedüllétet, és ebben a magányban nem találja meg saját magát, a saját maga boldogságát, addig nem tud bejönni az ajtón az, akire ő igazán vágyik. Illetve, ha mégis bejön, akkor nem igazán fog tetszeni neki, amit lát. Vagy nekünk lesz egy olyan érzésünk, hogy talán mégsem ő az.

A csöbörből vödörbe állapot, a lepedőről a lepedőre, a hálószobából a hálószobába és a kapcsolatból a kapcsolatba ugrás még akkor sem működik tartósan, amikor a sors ilyen lehetőségeket kínál fel. Amíg nem találjuk meg azt az pontot, ahol állandósul a belső boldogság, addig a legnagyobb szerelem ígérete is csak átmeneti fájdalomcsillapítóként fog szolgálni. "Dehát egymagamban nem tudom megélni azokat az érzéseket, amiket egy párkapcsolat ad." - szokták mondani. Természetesen nem, ne is azt az érzést keressük ebben. Ez az előfeltétel. Az előszoba, ahonnan nyílik a nappali, és amin keresztül beléphetünk a hálószobába is.

Ember tervez, Isten végez, de, ha az ember a tervezést sem hajlandó megtenni, akkor ne csodálkozzon azon, hogy nem az történik, amit ő akar. Nyilvánvalóan látszik, hogy nem a mi fenekünk köré van csapágyazva a világ. Nem történik minden úgy, ahogy azt akarjuk. Sőt, ha mindent megteszünk az adott dologért, akkor se feltétlenül koronázza siker a szándékunkat. Azonban, ha lehetőségeinknél fogva és képességeinkhez mérten mindent megtettünk, akkor nyugodtan a sorsra és az életre bízhatjuk magunkat. Történjen az, aminek történnie kell, és ne történjen meg az, aminek nem kell megtörténnie, illetve nincs itt az ideje.

• egyedüllét egyedülléttől való félelem magány párkapcsolat Pilát Gábor rossz párkapcsolat szakítás szakítás után

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!