Ha a párkapcsolatban nem két felnőtt énállapotú ember van jelen, akkor megbillen a kapcsolati egyensúly, kialakul a szülő-gyermek dinamika, kialakul egy alá- és fölérendelt kapcsolat, melyben előbb utóbb szexuális problémák is jelentkeznek.

A felnőtt felelősségvállalás kiterjed a hétköznapi problémák megoldására, az önmegvalósításra, az életcélok megtalálására, a nyílt, tiszta, határozott és szelíd kommunikációra. Ha nem tudjuk kapcsolatainkban képviselni az érdekeinket, akkor megtanulunk inkább lemondani saját igényeinkről, szükségleteiről, csak ne kelljen konfrontálódnunk.

Ha egy férfi passzívvá válik a párkapcsolatban, akkor a nőnek nincs más választása, mint erősnek lenni, dominánssá válni. Ha egy férfi nem foglal állást, nincs saját véleménye, éppen ezért mindig mindenben a nő hozza meg a döntéseket, az ő vállát nyomja a felelősség súlya, az fárasztóvá válik, egy ilyen kapcsolatban jogosan érzi a nő, hogy egyedül van, nincs mellette férfi. Megváltozik a kapcsolat dinamikája, mintha lenne még egy gyereke, a férfi pedig nagyra nőt gyerekként kezd létezni, és ezzel a viselkedéssel a szexuális életben is megjelennek a problémák, hiszen nem két egyenrangú, autonóm személyiség él együtt párkapcsolati kötelékben. „Olyan vagy, mint az anyám!” – hangzik el a tanácsadásokon, oly gyakran. A nő egy ilyen dinamikájú kapcsolatban valóban gondoskodó, kontrolláló, dorgáló, vagy éppen szeretgető, önfeláldozó anyukaként nyilvánul meg, közben egyre inkább megerősödik, miközben rendkívül kényelmetlenül érzi magát: hiányzik mellőle a férfienergia. Hol a kedvesség és az anyáskodás közötti határvonal?

• anyáskodás anyáskodó nő Király Eszter párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!