Az alternatív oktatás szerepe
A hétvégén indult a Veszprémi Waldorf Egyesület szervezésében egy nagyon jó programsorozat, a "Fenntartható élet (egyén-közösség-környezet)". Az első előadást Dr.Vekerdy Tamás gyermekpszichológus tartotta az Alternatív oktatás szerepe a jövő alakításában címmel. Petrával volt szerencsénk részt venni ezen a remek előadáson, ahol nemcsak nagyon jó dolgokat hallottunk, de mint kisgyerekes anyuka, lassan nálunk is aktuális lesz ez a kérdés, hogy milyen irányba tovább, ha óvódás korba kerül a gyermek.
Már az elején elhangzott egy mottó, ahogy röviden meg lehetne fogalmazni a két oktatási rendszer üzenetét. Az alternatív, Waldorf irányzat ezt mondaná: "Legyél, aki vagy! Bontakoztasd ki a személyiségedet!" Célja a testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív emberek nevelése. A hagyományos módszerre inkább a "Legyél akivé én akarlak tenni!" hozzáállás a jellemző. Természetesen nagyon meghatározó maga a pedagógus személyisége - irányzattól függetlenül - a hagyományos iskolákban is vannak akik nem ezt az irányt képviselik, de ha az általános és a saját tapasztalatok is azt mutatják, azért ez a ritkább.Igazából mit is jelent az alternatív? A hagyományostól eltérő. Maga a Waldorf-módszer csak nálunk számít "új" iránynak, külföldön már több generáció óta működik nagy sikerrel. Említésre került például, hogy Németországban vannak olyan álláshirdetések nagyobb cégeknél is, ahol kifejezetten Waldorfos végzettségűeket keresnek. Hazai statisztikák még nem állnak rendelkezésre, de külföldi kutatások már történtek, amelyek nagyon jó eredményeket mutattak ki mind a továbbtanulás, mind a volt diákok elégedettsége terén. Mindenkinek van saját, csak rá jellemző énje, indivíduma. Az alternatív módszerek ezt támogatják, és segítenek, hogy a gyermek ezt ki tudja megfelelően bontakoztatni. Számomra nagyon szimpatikus, hogy a gyermekre, mind szellemi lényre tekintenek és fontosnak tartják támogatni a saját életútjának a megtalálásában. Hangsúlyt kap a differenciálás és az integrálás fontossága. Előbbi alatt azt értik, hogy minden gyermek más, és ezt ez az irányzat figyelembe veszi! Nem egymáshoz, hanem mindig önmagához mérten kell figyelni a változást. Sok fajta intelligencia létezik, mégis a hagyományos iskolarendszerre az a jellemző zömében, hogy csak az értelmi intelligenciát vizsgálja, azon belül is nagyrészt a matematikai képességekre és a lexikális tudásra korlátozódik. A Waldorf jóval rugalmasabb ezen a téren (is), itt nemcsak a tudomány kap szerepet, hanem mellette ugyanolyan fontos a művészetek, a cselekvés, a kétkezi munka, az átélt érzelmek szerepe is.
Kutatások is bizonyítják már, hogy nem korrelál az iskolában való beválás az életben való beválással. Erről részletesen olvashatsz Dr. Vekerdy Tamás az Érzelmi biztonság című könyvében. Szóba került egy másik kutatási eredmény is, ahol azt vizsgálták, hogy mennyire emlékszünk az iskolákban tanultakra az érettségi után: az eredmény 9% lett. Bár nem is kell hozzá kutatási eredmény, elég lehet csak feltenni magunknak a kérdést, hogy mi magunk mennyire emlékszünk, mit használunk a gyakorlati életben, mennyiben segíti a boldogulásunkat az a tudás, amit anno az iskolában használtunk.Irányzattól függetlenül a legfontosabb maga a pedagógus személyisége, hiszen azzal hatunk (mind tanárként, mint szülőként), akik vagyunk, magunkkal a lényünkkel, a cselekedeteinkkel. Ezért is nélkülözhetetlen a folyamatos önnevelés, és a megfelelő önismeret! "Mi nem az életre készülünk, hanem élünk!" - olvasható az egyik alternatív gimnázium jelmondataként. Fontosnak tartják az élmény központú pedagógiát, mert úgy vallják, hogy öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Szó esett a gyerekek elemi szükségleteiről is, amelyek közt az alábbiak kerültek említésre: mozgás, szabad játék, minden nap, rendszeresen hallott mese (a legjobb a fejből mesélés). Az óvódás korban a "legfejlesztőbb" tevékenység a szabad játék. Szóba került a televízió káros hatása, ami testileg és lelkileg is leblokkolja a gyermekeket és gátolja a kreativitás, a belső képalkotás kifejlődését. Nem az a lényeg, hogy a gyerek bemagoljon egy nagy anyagot, amit utána szépen el is fog felejteni, hanem az életre tanít: tanuld meg, mit hol találsz, meg kell tanulni utána járni, együtt dolgozni másokkal. Ami nekem még nagyon szimpatikus, az a "van mindenre időnk" hozzáállás: együtt lenni, beszélni, megbeszélni a dolgokat. Szóba került az előadáson az is, hogy mit tegyünk akkor, ha nincs alternatíva - vagy úgy döntünk, hogy a hagyományos iskola a legjobb a gyermekünknek. Mit tehet a szülő? A legfontosabb a nyugodt családi háttér megteremtése, hogy ki tudjuk alakítani a gyermekben az érzelmi biztonságot. Tudja, hogy szeretem és hogy elfogadom, hogy mindig bizalommal fordulhat hozzám.
Természetesen mindenkinek magának kell utánajárnia a lehetőségeknek, hogy a gyermekének a lehető legjobb döntést hozhassa meg.
Török Petra, Kiss Dalmadi Mariann
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez