Filteres világban élünk. Rátesszük a rólunk vagy az általunk meglátogatott helyről készült képekre, a beszédünkre, a viselkedésünkre, a megjelenésünkre. Ha jól belegondolunk, talán nem is ismerünk olyan embert, aki ne öltene magára legalább 2-3 álarcot a napjaiban. Így pedig bizony piszok nehéz teljes valónkat adni.

Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.”

Mondá fenti sorokat William Shakespeare, akinek szóhasználatát alkalmazva talán nem is tűnik olyan ijesztőnek ez a gondolatmenet: tényként közli ezt a jelenséget, ezért talán könnyebb is befogadnunk, hiszen a rajtunk kívül álló tényeken nehéz változtatni.

Vagy talán mégis? Mennyire áltatjuk magunkat és a környezetünket? Mikortól számít valaki színésznek, és hogyan lehet azonosítani magunkban vagy másoknak a megjátszást?

Néhány praktika segíthet abban, hogy önreflexiót indítsunk el magunkban, vagy erősítsük azt. 

Erőszakoljunk magunkra egy kis csendet 

Tudom, sokak számára lehetetlen. De tényleg ennyire nehéz lenne akár csak néhány percet egyedül tölteni egy napunkban? Ilyenkor beindulnak a gondolatok, az öngyógyító folyamatok. Ha nincs inger, az agyunk nekiáll az emlékekből és az élményekből dolgozni, amiket ilyenkor tudunk a helyükre tenni. Nem a munka vagy a szombat esti összejövetel közben.

Ajándékozzuk meg magunkat

A vágy nem csak tiltott és veszélyes lehet, sőt. Normális, hogy vágyunk bizonyos dolgokra, amiket lehet, hogy másoktól várnánk el, vagy csak egyszerűen nem érezzük méltónak magunkat rá. Ezeket a bilincseket néha le kell törni magunkról, és bizony megjutalmazni a testünket és lelkünket, méghozzá egy konkrét cél eléréséért. Nem kell ennek grandiózus teljesítménynek lenni. Elég, ha néha azt az üzenetet küldjük magunknak: csak úgy megérdemled, mert érsz annyit.

Tudatosan állj ellen néha a határidőknek 

Ha nem történik tragédia, hogy ha valamit nem csinálsz meg huszonötödik feladatként egy adott napon, vagy ha nem érsz be a munkahelyedre, csak öt perccel később, akkor késs! Ha ezen múlik egy fontos pillanat, amikor a szerelmeddel egymást bámuljátok még reggel az ágyban, vagy hogy egy finom kávét nyugodtan elkortyolj az erkélyeden a napfelkeltében, akkor kérlek, ne siess! Priorizálj, szelektálj, és tudatosan adj időt magadnak arra, hogy meg tudd élni a jelent.

Tessék átlépni annak a komfortzónának a határátkelőjét

Vannak dolgok, amikkel kapcsolatban azt érezzük, hogy nem akarjuk, nem megy, túl sok mindent kellene hozzá megcsinálni, vagy egyszerűen csak nem hiszünk magunkban. Néha-néha pedig az időszak sem tűnik hozzá megfelelőnek. Ezek általában a félelmünk szóban kifejezett aspektusai. Bármit és bármikor megtehetünk, ha szeretnénk. Ha nem így érezzük, akkor attól a dologtól tartunk valamiért, ezért nagyobb bátorság  és löket kell ahhoz, hogy megtegyük, mint más, általánosan végzett tevékenységeinkhez.

• önazonosság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!