Évek óta létezik egy fesztivál, amire szerettem volna eljutni, de mindig közbejött valami: várandós voltam, szoptattam, megint várandós, megint szoptatás, aztán válás, anyagilag nem fért bele a válás után, meg ilyenek. De végre eljött az én időm! Anya-szabadságra küldtem magam.

Mondanám, hogy újra húszévesnek éreztem magam, ami így is van, de nem az a sátrazós fajta. A nomád részt kihagytam, hiszen a felnőtt létnek is vannak előnyei egy ilyen helyen: meleg víz, ágy, és eső esetén stabil fedél a fejem felett. Ez kifejezetten jól jött, amikor kis hazánkon átsöpört az év vihara a rendezvény ideje alatt.

Tényleg olyan volt, mint régen egy tábor. Még nem voltunk ott 24 órája, mire lett Bandánk és Bázisuk, és pont úgy témáztunk azon, hogy a helyes fiú és lány összejönnek-e vagy sem, mint sok-sok évvel ezelőtt, csak akkor még úttörőtábornak hívták.

Régóta volt a bakancslistámon egy igazi vízparti party jó zenékkel, rengeteg tánccal, ugrálással, jó társaságban sok nevetéssel, még több koktéllal, másnaposság elleni palacsintázással pirkadatkor. Ami a legklasszabb az egészben nemcsak az idétlenség, hanem az időtlenség: nincs napirend, se határidő, semmilyen korlát. Volt helyette flow, leengedett falakkal létezés és kiterjedés a jelenben, spontaneitás, szeretetteljes kapcsolódások, mély beszélgetések, nagy felismerések, önfeledt feloldódás a táncban, zenében. Szó szerint KI-kapcsolódás. Ezt mindenkinek receptre írnám. Hogy mindeközben hiányoztak-e a gyerekeim? Vessetek meg nyugodtan, de nem. Egy pillanatra majdnem lett bűntudatom amiatt, hogy nincs bűntudatom, mert tudom magam szenzációsan jól érezni nélkülük. Hiszen tudatában voltam, hogy a lehető legjobb helyen vannak a Mamánál. Nagyon várták, mert ritkán találkoznak.

Mindenki megérdemli az Anya- szabit, az élményekkel töltődést. Minden gyerek megérdemel egy kisimult, vidám Anyát, aki nem felejti el, milyen érzés belül örök- fiatalnak lenni.

Timár Rita, az egész életében szabadúszó spiri

• anyaság fesztivál szabadság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!