Noé Viktort sokszor láthattuk különböző szerepekben, mind a kamera előtt, mind színházi színpadon. Most pedig alkalmunk nyílt arra, hogy kicsit mélyebben elbeszélgessünk vele, önmagáról, a karrierről és természetesen a jövőről.

Már jó ideje nem láthattunk színpadon. Minek köszönhetjük, hogy viszont látunk a „világot jelentő deszkákon”?

Igen, kisebb-nagyobb haknikat leszámítva 2011-ben álltam utoljára színpadon. Előtte 15 évig folyamatosan, gyakorlatilag bent éltem az életem, hazajártam a színházba. Aztán, közbe szólt a magánélet. Átírt mindent tervet, ahogyan sokaknál. Biztosabbnak tűnt a tv sorozat, amiben akkor körülbelül már egy éve játszottam és közben bele kóstoltam az üzleti életbe. Saját magam főnöke lehettem, én osztottam be az időmet. De egy színész mindig színész marad. Közepes színésznek lenni nem jó, meg minek is? Nincs értelme. És az akkori helyzetben és érzelmi állapotban nem maradt annyi energiám hogy jó legyek a színpadon. Írtam és rendeztem egy kisfilmet a szülői elidegenítésről, amit egy hét alatt 12 ország vett meg. Hosszú idő után, ott éreztem először újra, hogy tudok alkotni és talán játszani is tudnék. A kisfilmbe felkértem egy színésznőt hogy alakítson anyát, ő akkor már a Spirit színház oszlopos tagja volt, de én ezt nem tudtam. A kisfilm siker lett. Aztán mi még dolgoztunk utána együtt egy reklámfilmen is. Megkérdezte, hogy nincs-e kedvem beugrani egy szerepbe a Cabaret-című musicalbe, Dér Heni főszereplésével. Volt. Kedvem is, időm is. A színház igazgatójával Perjés Jánossal sok ötletemet megosztottam. Nagyon tetszett amit kitalált és tető alá hozott... egy néző közeli kamaraszínházat, méghozzá egy nagyon jó csapattal. Innentől az események felgyorsultak. Egy hónap alatt megkaptam a Másik című darab egyik főszerepét, ezen kívül még 6 darabban szerepet. Egyet pedig rendezek is, annak májusban lesz a bemutatója. Egyébként a színház marketingjét is én csinálom. Én vagyok felelős a vizuális megjelenésért. Kicsit azt érzem hogy megtaláltam a helyemet, ez egy rendkívül jó színházi tér, nagyon sok jó lehetőség rejlik benne. Hát így kerültem vissza a szakmába, de itt nincsenek deszkák, padlószőnyeg van – nevet.

Nem titok, „A másik” című darabban egy mitikus alakot testesítesz meg. Hogyan tudtál azonosulni a szereppel?

Nos, ami azt illeti Gábriel valóban egy mitikus figura, egy angyal, „az igazi, az ark” (idézet a darabból), de valójában a darabban ő a legemberibb. Ő a legkevésbé filozofikus alkat, nem mond hangzatos körmondatokat, nem ontja az élet igazságokat. Cselekszik. A darab egy pontján, mikor barátját Jézust látszólag megtámadják, ő csendben felvesz egy széket az asztaltól és elindul a támadó felé, hogy azzal majd gondosan fejbe veri. Olyan, mint egy mintaember. Legalábbis amilyen szerintem egy mintaférfi. Nagyon tud szeretni, tehetséges, okos, jó barát, jó társ, de gyarló. Egy nagyszívű hedonista. Imád jókat enni, jókat inni. Szerintem aki  rám néz, könnyen eldöntheti mennyire lehetett nehéz ezzel azonosulnom.

A fentiek tükrében mit gondolsz, mi az ő darabbeli üzenete?

Sok van. Például, hogy a lózungos körmondatok a világon semmit sem érnek. Cselekedd meg, amit meg kell és csendben élvezd az életet. És hogy egy „arany Visával” nem jutsz be a mennyországba, hiába van sok pénzed, nagy házad, drága kocsid és mutatós csajod gyémánt ékszerekkel. A végelszámolásnál ezek semmit sem nyomnak a latba. Tudod, eszembe jut erről egy mondás: „Az embernek rámegy az egészsége, hogy legyen pénze, aztán a pénzét rákölti az egészsége visszaszerzésére. Mikor rájön, hogy szívből élni ingyen van, meghal.” Azt hiszem, a mi Gábrielünk is valami ilyesmit próbál kommunikálni.

Nem kötekedés, de áruld el nekem, milyen érzés egy erős testalkatú férfiként nőt alakítani a színpadon?

Nyilvánvalóan vicces. Én ha rendesen megebédelek 100 kiló vagyok kereken. Ezt a sújt magassarkúban tipegve megtartani esés nélkül, bizony férfimunka. Evidens, hogy egy nőies fickó nőnek öltöztetve nem annyira vicces mint egy 100 kilós tetovált mackós alkatú. Persze hogy tréfásan nézek ki neccharisnyában és kivágott ruhában. Azt kell mondjam, ez a szerep jól lett kiosztva alkatilag, megírva pedig ziccerre van.

Jól gondolom, hogy a két felvonás után jobban át tudod érezni a nők helyzetet, hogy miként szenvedhetnek nap mint nap magassarkúban?

Az igazság az, hogy nem gondolom olyan rettenetesnek a nők helyzetét. Először is nem kötelező magassarkúban járni, nagyon szexi tud lenni egy lány tornacipőben is. Főleg ha miniszoknyával veszi fel...– nevet. Én magam csak az előadás előtti napon tudtam magassarkúban próbálni, mert 43 női cipőt találni kihívást jelentett a jelmezesnek, pedig nem tegnap kezdte a szakmáját. Egyetlen próba alatt is tudtam benne mozogni, pedig az én alkatommal és súlyommal szerintem ez nehezebb, mint egy 50 kilós nőnek. Magát a jelenséget nem értem egyébként. Magassarkú... minek? Szerintem legalább 10000 nő kitörte már a bokáját a történelem során emiatt. Nem veszélytelen az biztos... Nem nehéz benne megtanulni járni, sőt én még táncoltam is benne, de lutri az egész. Vagy kitörik a bokád vagy nem. Nem tudom mire jó ez.

Mi volt a legfontosabb dolog, amit megtanultál a karakterednek köszönhetően?

Mint mondtam ez egy ziccer szerep. Ilyenre van megírva. Nagyon jó humora van és viszi a prímet a színpadon. Ilyennel visszatérni 5 év után jutalomjáték. A karaktertől sok mindent tanultam magamról újra, színészileg. A vígjáték nem tréfa dolog nagyon sok múlik az időzítésen hogy az ember hogyan hangsúlyoz, poentíroz. A próba során poénok mentek el hangsúlyokon vagy rossz időben megtett gesztusokon. Gábrieltől megtanultam újra, hogy én egy vicces fickó vagyok, sok vidámságot csempészett ez az angyal az életembe a próbák során. Ami rám fért az elmúlt 2 év után.

Hogy élted meg a próbákat? Van olyan pillanat, amire örömmel emlékszel vissza?

Az egészre örömmel emlékszem vissza. Nagyon nehezen és viszontagságosan indult ez a próba folyamat. Az első Beliálunkat elhalászta egy szappanopera, a másodikait aki igent mondott, nem engedte el a színháza. És ezzel el is ment 2 hét. Én pont összefutottam Baronits Gábor barátommal, akivel anno elég sokat játszottunk színpadon főszereplő párosokat és a sorozatban is dolgoztunk együtt. Én megkérdeztem nem lenne-e kedve ehhez és ő pont ráért. Ettől a ponttól kezdve tudtam, hogy sikert csinálunk. Bejött. Nem azért mert a többiekben nem bíztam, vagy mert ők ne lennének jók,– hát Kocsis Judit olyan színésznő, hogy  azt az Úristenit neki, csak velük még nem dolgoztam soha. Gáborral bevált párosnak számítunk és ez kicsit magában hordozta a siker lehetőségét. Ez nyilván jó érzésekkel töltött el, ami olyan energiákat szabadított fel, amik sokat hozzátettek a végeredményhez.

Milyen érzés, hogy a karaktered által a fókusz pont sokszor vetül rád?

Most tudom hogy olyanokat kéne mondanom, hogy ez csapatjáték és egymást építjük meg mindenki aládolgozik a másiknak, stb... de az igazság az, hogy jó érzés. Mint mondtam volt, ez ziccer szerep. Egy 100 kilós tetovált fickó, rózsaszínű női ruhában szórja a poénokat és a darab jelentős részében mindezt részegen. Mondj egy színészt aki erre azt válaszolná hogy: "Áááh én utálom, ha szeretnek a nézők" – biztos van olyan, aki lenne annyira álszent, hogy ilyesmit mondana. De ő nyilvánvalóan hazudna. Hálás szerep és én is hálás vagyok a szerepnek, hogy ilyen. Amikor megszólal a karakter 10-ből 9-szer biztos a nevetés, ami egy vígjátéknál szerintem praktikus és előnyös – lelkesen felnevet. De azért tegyük hozzá, hogy bár a többiek nincsenek ennyire nyilvánvalóan tréfába burkolva jelmezileg és nem részegek szerepük szerint, azért igen jól meg vannak írva a karaktereik és nagyon jól el is vannak játszva. Rajtam van a magassarkú...ennyi.

Hogyan tovább?

Most egy húzós időszak jön. Április hónapban amellett, hogy játsszuk a „Másik” című darabot, rendezek egy drámát, amiben játszom is. Nagyon mély és rétegelt darab és a szerep mellette 2 musicalben próbálok színészként. Közben forgatom a színház darabjainak reklámjait. Ez csak az április. Utána még 3-4 darabot próbálok nyáron és játszom mellette az addig már bemutatottakat. Lesznek külföldieknek szóló előadásaink, angol felirattal és dalszövegekkel, sok izgalmas dolog előtt állok. Belevetettem magam a munkába teljesen. Hiányzott. Mindemellett igyekszem jó apa lenni és a lehető legtöbb időt tölteni lányommal. Ez mindennél fontosabb számomra. De visszatértem és a szakma vissza is fogadott, ez nagyon jó érzés. Energiával és tervekkel telve folytatom az utam. Egy újabb Csabai Márk darabban például szívesen játszanék – nevet.

• interjú noé viktor spirit színház színészet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!