Angyal leszek

Bolond idők jönnek, Sándor. Gyönyörű, őrült időszak következik, amelyben megismerszik a barát, és a szerelem is felfedi magát, hogy kinek a szívében rejtőzködik. A tiédben bizton nem hagytam egy utolsó parazsat sem, hiszen a kagylót se emelted meg, mikor megtudtad, őrült idők jönnek. És ebben az őrületben – hidd el - én leszek az egyetlen nyugodt, aki csitítani fogja a többi zaklatottat.

Régen temérdekszer álltam halálos ágyak felett, végignéztem nagyapám szenvedésit, hogy megy csatázni a halállal, de az ember minden rosszat elfelejt, és később, mikor ifjú és gondtalan felnőtt lesz, egyszerre nem gondol többé a betegséggel. A kórra majd csak akkor emlékezünk újból, ha a Jóisten úgy határoz, mostmár igazából fel kell nőni, abba kell hagyni a szertelen játékokat, és le kell tenni mindent, amit a felelőtlen élethez beszereztünk. Egyszerre nem lesz fontos a rikoltó zenében eltöltött éjszaka, már csak magaddal akarsz lenni, meg veled, Sándor. Veled, aki fel se hívott, mikor megtudtad, hogy engemet a halál fenyeget. De én nem félek tőletek. Nem félek a haláltól, és attól sem rettegek, hogy nem leszek fontos többé neked.

Eszembe jutottak a régi idők, amikor boldogok voltunk, meg az is, amikor elhagytál. Három hétig feküdtem a néma szobában, éjjel jártam ki, mint egy tébolyodott szellem, fehér pongyolában a non-stop csemegésbe. Nem bírtam az emberekkel beszélni, téged láttalak mindenütt, és bizton állítom neked, hogy az a három hét sokkal fájdalmasabb volt, mint a most, mikor hírül adták a doktorok, hogy őrült, bolond idők jönnek. Tudod, a betegségtől sokkal jobban fáj, amikor a szerelmesnek mondják: - Nem szeretlek. A szívre nincsen balzsam, de még speciális gyolcsot se találtak fel, amivel ezt az érzékeny szervet be lehet kötözni. Nem félek én semmilyen kórság okozta fájdalomtól, mert a szívem halálos betegsége - általad - megtörtént velem.

Egyszer, majd ha újra eljössz, nem fogsz itt találni, ha majd újra itt leszel, nem tudsz már az ágyam mellé állni, mert idelenn a földön én angyal leszek, fehér szárnyakat veszek, és ha újra eljössz, csak neked leszek.

A te angyalod, Sándor.

Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!