Egy ígéretesnek induló kapcsolat egyszer csak megszakad. Pontosan a legjobb résznél, amikor már egészen beleéljük magunkat, kezdjük kitárni berozsdásodott szívkapuinkat, és egyre inkább hisszük, hogy nem lányregényes közhely a szerelem első látásra. Nagy titokban, csak úgy magunknak suttogva, még a jövőt is tervezgetni kezdjük. Aztán beborul szép reményeink bárányfelhős kék ege, a „lehetetett volna álomférfi” eltűnik, és teljes hírzárlat áll be kommunikációs téren.

A ghosting olyannyira gyakorivá vált, hogy már meg sem lepődünk rajta? Bizonyára így van, ha valaki mással történik, és csak azért mert tendenciává vált, még érezhetjük azt, hogy majdnem halálos szívlövést, vagy legalábbis szívtörést szereztünk attól, aki köddé vált, és aki a legdurvább, passzív agresszív elutasítási módozatot használva eltűnt az életünkből.

A köddé válás furcsa képessége alattomosan begyűrűzik emberi kapcsolatainkba. Némán beszédes kommunikációs forma lett a párkapcsolatokban, és érezze magát nyugodtan hülyén, aki nem érti a néma csendet, a megválaszolatlan üzeneteket, a kikapcsolt telefont, a lebeszélt, és soha sorra nem kerülő találkozásokat, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakat, ígéreteket, melyek azonban könnyedén, gyorsan pukkannak el, és vesznek a semmibe, akár a szappanbuborék.

Egy tehetséges ghoster eltűnik az állítólagos adott, szent szavaival együtt, kihátrál csak úgy hirtelen, közben mindvégig mosolyog, és bólogat, hiszen rátermett, jó érzékű illuzionista. Talán még egyszer hátranéz titokban, és tekintete azt üzeni, majd túléled, feldolgozod, majd az idő megoldja, elfelejted, hogy kértél, bíztál, időt, energiát, reményt invesztáltál. Ne keress miérteket, költői kérdés marad, úgysem válaszolja meg senki.  Egy ghosterrel életed ezen szakasza befejezetlen történet, be nem teljesült szép ígéret, nyitva maradt mondat, vessző, három pont, félbe maradt, lezáratlan ügy, tisztázatlan félreértés. A köddé váló, dadogva kommunikáló, konfliktuskerülő ghosterek lassan elszaporodnak ezen a planétán, ők az egyenes, világos beszéd teljes hiányának néma, passzív szószólói.

Az elutasítás, elhagyatottság traumája fizikailag fáj 

Értékes emberi kapcsolataink nagyon fontos szerepet töltenek be az életünkben. Olyannyira, hogy az elutasítás, az alkalmatlanság élménye ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom. A kapcsolataink pedig csak megfelelő kommunikációval maradhatnak fenn, elengedhetetlen, hogy a megfelelő helyzetben a megfelelő reakcióval válaszoljunk a másiknak, és ez fordítva is működjön. A ghosting azért is fáj annyira, mert nem tudunk reagálni, kérdezni, magyarázatot várni. Egyáltalán semmire nincs esélyünk.

Amilyen a kapcsolataink minősége, olyan mértékben értékeljük önmagunkat 

Az emberi természet már csak ilyen. Ha egy számunkra fontos ember magyarázat nélkül eltűnik az életünkből, végzetes sebet üthet az önbecsülésünkön. Minél többször éljük át az elutasításnak ezt a módját, annál komolyabb sérülést szenved az önértékelésünk, és annál jobban fáj a lélek. A szó szoros értelmében, mivel pszichológiai kutatások szerint az alacsony önértékelés az endorfinok túl alacsony szintjével jár együtt, melyek a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítói.

• fájdalom ghosting önértékelés szakítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!