Amikor mindenki jobban tudja nálad, hogy neked mi a jó

Egy olyan században élünk, ahol mindenki jobban tudja, mint te hogy neked mi a jó. Ahol a kényszeres véleménynyilvánítás fenyegető „jó tanácsként” van eladva, és ahol ha boldog vagy a társadalmi normákat magad mögött hagyva is, rögvest lesz olyan, aki majd ellát kéretlen „jó tanáccsal”, hogy ezt nem így kellene csinálnod. Ez neked így nem lesz jó!

Én amondó vagyok, hogy mindenki tudja élete során, hogy számára mi a jó és mi a rossz. Minden ember más és másképp csinál dolgokat, tehát ami nekem mondjuk tetszik és életcélom az egy másik embernek közel sem biztos, hogy hasonlóan hasznos lesz, hiszen minden ember egyedi és önálló karakter. Én személy szerint nem szeretem amikor, mint a középkorban megmagyarázzák nekem szinte dogmaként, hogy egy bizonyos dolgot, amit másképp képzelek el, most akkor miért nem úgy kéne csinálnom – persze kioktatóan. Nem emlékszem, hogy például kértem-e azt a tanácsot.

Félre ne értsük egymást, nem azt mondom, hogy makacsan haladok végig az életem minden területén egyedül, semmilyen tanácsot nem tűrve. Épp ellenkezőleg azt mondom, hogy amikor tanácsot kérek azt nagyon megválogatom, hogy kitől kérem! Többnyire olyantól, akiknek a véleményére nagyon is adok. Egy olyan századán élünk, ahol szinte már belemagyarázzák az emberbe, hogyan kellene élnie. Ahol megszabják azt, hogy legyél szürke ahelyett, hogy színes lennél. Ahol beléd magyarázzák, hogy az egyéniség az valami negatív dolog és jobban tennéd, ha mindenki mást követnél ahelyett, hogy saját döntéseid lennének.

Amikor mindenki jobban tudja nálad, hogy neked mi a jó - KERESD A NŐT - Lélekhangok -

Egy olyan században élünk, ahol már a kisgyerekeknél elkezdik módszeresen leépíteni az egyéniséget korlátok közé szorítva. Amikor eldöntik helyetted, hogyan nézzél ki, hogy neked tulajdonképpen nem kellene vékonynak lenned sem túl egészségesnek, vagy neked már réges-rég meg kellene házasodnod és már réges-rég túl kellene lenned a második gyermeken, ahol úton útfélen kényszeres véleménynyilvánításba botlasz élőben is és online is. Ahol tudományosan próbálnak átverni a meggyőzés kedvéért, hogy neked mi a jó, ahelyett hogy önmagadra figyelnél. Egyenrangúságról akkor beszélhetnénk ember és ember között, ha elfogadnánk azt, hogy a másiknak mi a jó és nem frusztráltan uralkodni kívánnánk a másikon. Egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni! Mindig hallgass a megérzéseidre!

Amikor felszabadultnak érzed magad és boldognak, akkor vagy a megfelelő helyen. Amennyiben folyamatosan azt érzed, hogy nyomást helyeznek rád, ott nem fogadnak el és nem is szeretnek, viszont hosszú távon az nem lesz biztosan egészséges. Egy dolgot fontos megérteni, hogy mindenki csak annyit ért majd meg belőled, ahol éppen ő tart az életében. Lehet, hogy az adott ember, aki igazságtalan és kéretlen kritikát fogalmaz meg veled szemben az nem ért meg téged, mert ő még nem ott tart az életében az önismeret terén, ahol te. Viszont az is lehet, hogy csak szimplán rosszindulatú. Ez utóbbi esetben fontos határozottan meghúzni a határaidat, amely sok problémától menthet meg téged és csak annyit mondani, hogy: „Köszönöm, majd én eldöntöm, hogy nekem hogyan jó!”

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Horváth Andrea

Az írás és kommunikáció, a zene és a sport gyerekkoromtól kezdve fontos része személyes fejlődésemnek. Szeretem a lélek hangján keresztül megszólaltatni a témáimat és megosztani történeteimet az emberekkel remélve, hogy eljut a mondanivalóm a szív szintjére. Ez az érzés szinte mindennél többet ér számomra. Fontosnak tartom az emberi kapcsolatokban a határok egészséges meghúzását, az ahhoz tartozó érzelmek pontos megnevezését, azoknak pontos leírását és mindezek következményeinek közérthető körülírását. A szavaknak ereje van, így az írás számomra felelősség. Mindezeken túl érdekel az emberi test és a lélek kapcsolata, mert véleményem szerint nem lehet elválasztani az egyiket a másiktól. Ebben a témában is szeretek elmélyedni. Bővebben rólam és a munkásságomról itt tudtok olvasni: eptestlelek.com