Minden erőmmel támogatom a női mozgalmat, hiszek az erősben és függetlenben, de azt is hiszem, hogy mindenkinek joga van a szabadsághoz, és senki nem lesz kevésbé feminista, vagy nem valódi múzsa, csak mert szüksége van egy férfira különböző okokból kifolyólag.

Megharcoltuk a harcokat az egyenlő jogokért, de néha úgy érzem, hogy ez mostanában kétélű kard azon nők kezében, akik nem hajlandóak kiművelni magukat a témában. Szexistát ordítani a kijöhetsz-a-börtönből kártya, amivel megnyerik az utolsó szót maguknak.

Nem kaphatod meg mindkét világból a legjobbat, választanod kell egy küzdelmet. Az egyenlőség mindenben egyenlőt jelent. Sok férfi ismerősöm harcol ezzel a modern fenomenonnal, olyan nőkkel találkoznak, akik remek pozíciót szeretnének, remek fizetéssel, egyenlő bánásmódot várnak a munkahelyen, és azt, hogy a férfiak elfeledkezzenek a nemükről, amikor tárgyalnak velük. Férfiaknak kijáró tiszteletet és státuszt akarnak, autót, órát, és státuszszimbólumokat, egy férfi büszkeségét, függetlenségét, és sikereit. Nem hajlandóak megállapodni, és gyereket szülni, mert a saját karrierjükre és személyiségfejlődésükre koncentrálnak, nincs idejük vacsorát főzni, vagy valódi otthont teremteni, mert „nem az a dolguk”. Ők egyenlők, és egyenlő lehetőségeket akarnak. Szükségük van térre, és néha olyan messzire mennek, hogy nyitott kapcsolatot javasolnak, mert nem akarják elnyomni az ősi szexuális ösztönt. Szóval röviden – férfiként viselkednek.

Azonban ettől függetlenül elvárják, hogy a férfi kezdeményezzen, hívja őket először, udvaroljon, fizesse a vacsorát, legyen kenyérkereső, hozza a virágot, nyissa a kocsiajtót, mert a hölgyeknek ilyen bánásmód jár. Stabil hátteret szeretnének. Nem tudnak elképzelni egy világot, ahol ők veszik az ajándékot, nyitják ki a kocsiajtót, vagy ők fizetnek mindenért, mert egy erős, férfias férfit keresnek – aki még náluk is férfiasabb – akire felnézhetnek, és aki mellett kiélhetik a munkában és az életben elnyomott női oldalukat.

Mindkét szélsőség rákenhető a feminizmusra, ha valaki elég ostoba. Ha nem kapják meg az egyenlőséget és tiszteletet a munkahelyen, akik szexistát üvöltenek, ha pedig nem kezelik őket hattyútestű úrinőként otthon, akkor úgyszintén. Felejtsük már el ezt a baromságot. Nem lehetnek jogaid anélkül, hogy felvállalnád a kötelezettségek felelősségét.

Mi történik, ha a nőt emelvényre állítják? Az egyedülálló anyák által nevelt férfiak, és azok, akik képtelenek ellenállni a kiemelkedően gyönyörű nőknek hajlamosak felborítani az egyensúlyt azzal, hogy istenítik a hölgyeket. Azt hiszik, hogy ez a legjobb dolog, amit tehetnek, figyelemmel, tisztelettel, szerelemmel, és anyagi javakkal halmozzák el figyelmük céltábláját, de mindig egyedül maradnak az összetört szívükkel. Fogalmuk sincs miért, mert erejükön felül mindent megtettek, hogy boldoggá tegyék álmaik nőjét.

Ha emelvényre állítasz egy nőt, kényszeríted arra, hogy lenézzen rád, és a férfiasságodra. Alapvető biológiai késztetésünk, hogy felnézzünk a férfiakra, csak azokhoz beszélünk lefelé, akikről úgy gondoljuk, hogy alánk tartoznak. Az ilyen típusú figyelem el tud torzítani egy személyiséget, ezért hajlamosak a gyönyörű nők egy idő után leereszkedően viselkedni, mert a férfiak sorról sorra alájuk helyezik magukat, és mindig egy seggfejnél fognak kikötni, mert nekik még az illatuk is egy falkavezéré. Azt mondják, hogy egy valóban szép nőnél csak akkor lehet sikered, ha kellően laza önbizalommal közeledsz. Fura, de így van. Ez is az egyenlőségről szól.

Tudom, hogy mennyire nehéz sikeres nőnek lenni a mai világban. Minden fronton egyszerre kell harcolnunk – ápoltnak, vékonynak, sportosnak, szépnek, és stílusosnak kell lennünk, ezen kívül függetlennek, ambiciózusnak, kreatívnak, karrieristának, elvárják, hogy kedvesek, spirituálisak, intellektuálisnak, és érzelmileg stabilak legyünk, miközben remek háziasszonyok vagyunk, szexuálisan rendszeresen kielégítjük a férfit, otthont teremtünk neki, és csodálatos édesanyja vagyunk a gyermekeinek. Ezekből még egy csokor is kimerítő, és a nyomás rajtunk irreális, nézd csak meg egy női magazin szalagcímeit. Amíg a nők kemény munkával próbálják elérni a rájuk szabott függetlenséget, telik az idő. A 35 feletti férfiak kizárólag 20-25 évesekkel randiznak, mert ők nem nyomják a piros csengőt a házasság és gyerekek miatt, amíg a 30-valahány éves nők Battle Royale-t játszanak a maradék agglegényekért, vagy elvált férfiakért. Az egész világ a feje tetejére fordult, és valamilyen okból kifolyólag egyre több nő hiszi azt, hogy el kell játszania valamit, csak hogy elkerülje az önbizalmat gyilkoló csalódásokat.

A férfiak a másik oldalon pedig csak egy dolgot látnak – folyamatosan olyan nőkre akadnak, akik eljátsszák, hogy tökéletesen összeszedettek, beléjük fektetnek időt, pénzt, és energiát, csak hogy a végén olyan mélyre ássanak, hogy kiderüljön, a nő kétségbeesetten vágyik rá, hogy megmentsék. Ez történik akkor, ha a feminizmus visszarúg, általános értelemben – olyan sokáig harcoltunk azért, hogy egyenlők lehessünk, hogy visszalépésként értelmezzük azt, ha valaki sérülékeny, vagy szüksége van egy férfira. Alárendeltnek lenni mindig rossz ízt fog hagyni a szánkban, de igenis szükségünk van férfiakra, és nem számít bukásnak, ha össze vagyunk zavarodva, vagy nem tudjuk, merre tartunk egy darabig. Az a fontos, hogy ne hazudjunk saját magunknak, és a saját sztenderdjeinket keressük, megszűrve a társadalmi nyomást.

• feminizmus férfiak nők

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!