Érezted már azt, hogy a következő lépésed óriási, egyszerűen hatalmas, és bárhogy is legyen, utána már nincs visszaút? Persze, hogy félelmetes, de nem is azért, mert új, hanem mert feledteti a régit, és a számodra ismerőst.

Tudatában vagy annak, hogy nem jöhet veled mindenki, hogy meg fogsz változni, és hiába is szereted úgy a múltad, nincs más lehetőséged, csak útjára engedni. Ilyen érzés valami újba belekezdeni, nyitni az ismeretlen felé, és bár boldog érzés, mégis könnycsepp fog csordulni az arcodon. Egy boldog könnycsepp.

Ez az a pont, ami után nincs visszaút, mert csak előre haladhatsz. Egyedül mész, mert van, amit csak egyedül lehet. Nem mehetek veled, mert dolgom van. Egészen addig nem láthatom, amit látnom kell, míg készen nem állok. Hiába mutatod nekem, hiába próbálsz segíteni. Nem tartok sem előrébb nálad, sem hátrébb. Mert a felfoghatatlan nem így működik. Nem mehetünk együtt, mert egészen addig, amíg te mutatod, és nem én fedezem fel magamtól, nem fogom igazán látni és érteni. Nem válaszolhatsz a kérdéseimre, amíg én rosszul teszem fel azokat. És ezután? Lehet, hogy már sosem férünk egymás életébe, de mennünk kell, mert dolgunk van.

„Gyere velem repülni” – szól a darázs a virágnak.
„Tapadj az ágra mellém” –szól a virág a darázsnak.

Kétféle az óhajunk, más az, amit most keresünk. Hogy mehetnénk együtt? 
De nincs ezzel semmi baj. Boldog könnycseppel az arcomon valósítom meg önmagam, lépem a lépéseim nap, mint nap a céljaim felé, és közben hálás vagyok. Hálás vagyok mindenért, az összes nehézségért, azért, hogy valamit egyedül kell végigcsinálnom, hogy többet nem szaladhatok hozzád, hogy téged kérdezzelek. Helyette magamat kérdezem, mert végre új úton járok. A sajátomon.

Fájt sok minden, egyesével kaptam szúrt sebeket. Mégis, ahelyett, hogy keserűen szomorkodnék, minden vagyok, hálás vagyok. És ha most mind jönnétek, és mind kérnétek, mindegyikőtöknek adnék.

• életfeladat életszemlélet lélekhangok sorsszerűség változás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!