Akivel képtelenség rendezni egy konfliktust – Ilyen egy passzív-agresszív társ

Műmosoly, heves bólogatás, látszólagos együttműködés, ál-harmónia. Idegesítő csendek, szurkálódó beszólások, áskálódás, intrika, szarkasztikus ugratás, tőr a szívbe. Hogy te mennyire nem érted a humort! Csak vicceltem, most miért fújod fel ennyire? Mindent túlreagálsz. Ferdítés, púderezés, halogatás, szétmálló adott szó, elpukkanó szappanbuborék álmok, etetés, ígérgetés, ellenérvek visszadobása, folytonos kibúvó keresés.

Közbejött valami, sűrű volt a forgalom, nagy a hajtás, máshogy alakult. Miért nem fogadod el? Különben is, mindenért te vagy a hibás. Miattad alakulnak rosszul a dolgok mostanában. Állandó negatív szemlélet, utálkozás, csendben, passzívan, ravaszdi félmosollyal, rosszindulatú pletykák fröcsögögése, a felelősség teljes elhárítása, mások hibáztatása, mártírkodás, érzelmi manipuláció.

Photo by Milos Dimic / GettyImages

A te korodban, a te szinteden, magadhoz képest, ahhoz képes, hogy csak érettségid van... És de jól nézel ki, fogytál? A barátságos hangvétel mögött ott a megtorló, erőfitogtató agresszió, a mély, személyeskedő sértés.

Nem, ő nem kiabál. Nem ordít, és nem vetkőzik ki önmagából. Nem veszít kontrollt, és látszólag még alá is rendelődik a másik embernek. De ez csak a felszín, mert képtelen nyíltan, szemtől szemben kifejezni a haragját, dühét, frusztrációit. Ráadásul imád az áldozat szerepében tetszelegni, szereti gyengének, sebezhetőnek mutatni magát egy kis törődésért, figyelemért, szeretetmorzsáért. Soha nem mond nemet semmire. A passzív-agresszív emberrel talán az a legnagyobb baj, hogy mond valamit, de az valahogy sosem realizálódik, igent mond, de szándékosan halogat, persze, nagyon szívesen, hallottuk már tőle milliószor, de ahogyan mosolyogva, kedvesen kimondta, már meg is tagadta a kérésünket. Képtelen kifejezni a dühét, ezért téged dühít fel, duruzsolja a szurkapiszkálódó, mérgező mondatokat, taktikájának alapja, hogy te érezd rosszul magad, tehetetlenségedben tombolj, ordíts, sírj, vagy csak szimplán legyen bűntudatod, hogy miattad, milyen rossz neki.

A passzív-agresszív ember a párkapcsolatban képtelen bárminemű konfliktuskezelésre. Nem áll bele egyetlen megoldásra váró szituációba sem, nem sorakoztat fel érveket, és nem próbál meggyőzni. Nem is bízik önmagában, saját alkalmasságában, abban, hogy ő számítana, hogy az érveivel meg tudna győzni. Énidőre lenne szükséged, mert megfojt a légkör, menekülnél, egyedül lennél. Ő viszont nem akarja, hogy elmenj, mert utál egyedül egyedül lenni, különben is, akkor ki lenne folytonos rosszkedvének, negatív életszemléletének, irigykedésének, boldogtalanságának nyílt célpontja? Nem, Isten ments, ő nem akar befolyásolni, mégis célja a burkolt bűntudatkeltés: menj csak, majd én elleszek itt, tedd, ami neked fontos, velem ne törődj, én nem számítok. Pedig itt fáj, ott fáj, elromlott a mosógép, és üres a hűtő. De te csak menj.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.