Tudod, hogyan viselkedik egy nyughatatlan, lehorgonyozni képtelen férfi? Igen, jól érzed, nem bonyolítja a dolgokat, nem lelkizik. Ha végzett, veszi a kalapját, aztán egy ideig hallod még cipőtalpának kopogását a macskaköveken, soha többé nem látod őt. Az élet állomásait út menti fogadónak érzékeli, és gondosan ügyel arra, hogy csak felszínes kapcsolatokat létesítsen.

Így később senki nem emlékszik majd rá. Az élet adta lehetőségeket átpörgeti, mint egy színes magazint, semmi és senki nem elég jó neki, mintha mindig, jelképesen várná a következő lapszámot, majd újra a következőt. Örökre az eljövendőt kémleli, a jövő nagy durranását, a mindent felülmúló életajándékot vágyja.

A kötődni képtelen férfi élvezi az induló párkapcsolat előnyeit, a gondoskodást, a törődést, az érzelembőséget. Számára azonban mindez nem végcél, mert a párkapcsolat valamelyik fázisában mondvacsinált indokokra hivatkozva hirtelen kiugrik, kihátrál a kötelékből. Ha mégis benne marad, akkor a lehető legbeszédesebben bizonyítja alkalmatlanságát: hűtlen, kettős életet él, és öntörvényű módon, eszeveszetten szüksége van a szabadságra, oda megy ahová akar, akkor és azzal, akivel ő akar. Képtelen viszontszeretni, és nem akarja, hogy Te, a nő többet várj el tőle, mint amit ő adni tud.

A hely, ahol a nyughatatlan férfi megpihen egy időre, lehet akár a te otthonod is, számára azonban az sosem volt végcél. Ő maga is mindig steril marad, érinthetetlen, érzelem és emlékmentes, kötődés, ragaszkodás, vágyakozás, szerelem mind a küszöbön kívül marad. Lelkéhez fémdetektoros beléptető kapukat építget nagy műgonddal, és ami az elméje mögött van, szinte megfejthetetlen. Senkit nem enged közel, soha nem tudod, mire gondol, és amit az emberi kapcsolatokról véleményez, egy mondatban megfogalmazható: kötődni veszélyes. Sehol nem fűz szorosra szálakat, amikor egy napon érzi, hogy távoznia kell, a csomagolás nem tart tovább egyetlen óránál, nem búcsúzik, mert nincs megfelelő szókincse hozzá, senki nem mutatta meg neki, hogyan kell. Nem jár körbe, nem érint meg semmit még egyszer utoljára, nem tolulnak fel emlékei és nem üldögél csendesen kiürült szobákban. Nem búcsúztat lezárt életszakaszt, az a hely sosem volt otthon. Tartózkodási pont volt, lokáció, és ha menni kell, hát menni kell. Számára ez az élet kínos és kiszámítható rendje.

És tudod, milyen egy kötődni képtelen, pillangó-nő? Olyan, aki lelkizik, tépelődik, és végül az ész, és a belekódolt társadalmi normák, az anyai ösztön, és a családi minta sürgető szavára hallgat. Fogja magát, és kényelmesen elhelyezkedik egy párkapcsolat védelmező ölében, a biztonság örömlánya lesz, a komfortzónájának kegyeltje. Egy pillangó-nő soha senkit nem szeret igazán, erre ő képtelen, még önmagát sem szereti, nem is tud mit megosztani másokkal.

• elköteleződési fóbia elköteleződési probléma kötelékfóbia párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!