Aki tényleg szeret, nem akar megváltoztatni

 A legszebb kapcsolatok nem formálnak át, csak felszabadítják azt, aki valójában vagy. Mert a szeretet nem akar átrajzolni – csak megmutatni, milyen szép, amikor önmagad vagy.

Van, amikor észrevétlenül engedsz. Nem kényszerből, nem félelemből csak mert fontos neked a másik. Halkabban szólsz, elfojtasz egy gondolatot, elengedsz egy gesztust. Csak hogy béke legyen. De a szeretet nem békekötés. Nem arról szól, hogy visszafogd magad, hanem arról, hogy mindketten elférjetek úgy, hogy közben senki sem tűnik el.
Aki igazán szeret, nem akar kevesebbet belőled. Nem próbál finomítani rajtad, nem akar “jobb verziót” készíteni belőled. Ő pontosan azt szereti benned, amit más talán túl soknak vagy túl kevésnek látott. A gesztusaidat, a csendjeidet, a furcsa mondataidat, a szokásaidat, amiket eddig magad sem tudtál hová tenni.
A valódi szeretetben nincs igyekezet, hogy megfelelj. Ott nem kell minden szót megmérni, és nem kell újraírni a történetedet azért, hogy valaki maradjon. Ott biztonság van ,nem tökéletesség.
Aki szeret, nem feszít keretek közé, hanem helyet ad. Nem irányít, nem javít, nem hasonlítgat. Csak ott van. Figyel, lát, ért. És miközben semmit nem akar átformálni benned, valahogy mégis minden a helyére kerül.
Az ilyen kapcsolatban csend van, de nem üres: nyugalmas, mély, ismerős. Olyan, ahol levegőhöz jutsz. Ahol nem kell védekezned. Ahol nem az a kérdés, hogy elég vagy-e, hanem az, hogy végre mered-e megmutatni magad.
Ha valaki mellett nem kell magyarázkodnod, valószínűleg jó helyen vagy. Mert a szeretet végül nem azt kéri, hogy változz meg, hanem azt suttogja: „Maradj.”