Ha valaki már évek óta nem találja a számára megfelelő partnert, akkor két dolog történhet: képes lesz mindenkiről azt hinni, hogy ő lesz az igazi, vagy éppenséggel csak akkor kötelezi el magát, ha minden porcikája igen-t kiált, amikor a másikra néz.

Azok a nők, akik már megszokták, hogy egyedül kelnek, fekszenek, egyes számban gondolkoznak a jövőjükről sokszor nehezen engednek be egy új embert az életükbe, de ez nem csak az évek alatt felhúzott falak miatt van.

A tévhitekkel ellentétben a szingliség nem egy betegség, hanem egy nagyon is élvezhető állapot tud lenni, már ha jól használja ki az ember. Ha valaki sokáig volt egyedül, akkor nagy valószínűséggel megszokja, hogy akkor csinál azt amit akar, amikor csak szeretne. Nincsenek veszekedések, sem kompromisszumok. Persze az ember alapvetően társas lény, tehát mindegyikünk jobban érzi magát, ha egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban létezik, azonban az egyedülállók sem akarják elásni magukat csak azért, mert épp nincs mellettük egy társ.

Mivel azonban azok az emberek, akik már évek óta egyedül vannak megszokták, hogy teljesen függetlenül döntenek minden kérdésben, nehezen áldozzák be a szabadságukat, vagyis csak akkor, ha valaki tényleg minden idegszálukat táncra készteti. Ha valaki sokáig van egyedül és nem akar folyton arra várni, hogy a szőke herceg bekopogtasson hozzá,hanem felépít egy életet, amiben ő a főszereplő. Hívhatjuk önzőségnek, de szerintem feleslegesek ezek a címkézések, hiszen mindenki azzal él, amije van.

De tény, hogy azok az emberek, akik nincsenek hozzászokva egy kapcsolathoz, hajlamosak egyedül dönteni, mások megkérdezése nélkül, és időbe telik, amíg eljutnak addig a pontig, hogy a másikat és engedjék kibontakozni maguk mellett. Nem azért csinálják ezt, mert többnek érzik magukat, vagy mert ne adnának a szeretett személy véleményére. Csupán azért, mert így szokták meg.

• egyedüllét párkapcsolat szingliség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!