Folyamatos önvédelemre, állandó készenléti állapotra kényszerül az, aki nem hagyja magát szeretni. Egy életen át tartó élesített, beriasztott állapotban lebeg, soha nem pihen, senkit nem enged közel, nem fordítja ki a lelkét, nem nyitja meg a szívét. Aki nem hagyja magát szeretni, azt mondja, hogy őt nem is lehet szeretni. Ezáltal szépen le is rázta magáról a felelősséget, nem is kell a kapcsolatba érzelmileg túlzottan invesztálnia, a majdnem-szerelem fölött ott lebeg örökké ijesztgető, csúfolódó, gúnyoros démonként a szakítás szelleme.

Aki nem hagyja magát szeretni, az a kapcsolat működtetését, a felelősség nyomasztó súlyát a másik vállára helyezi. És ha a kapcsolat végleg kimerül, lerobban, mint fáradt motor, akkor mossa kezeit, hiszen ő tudta előre, megmondta, hogy kár az elfecsérlett időért, nem fog ez menni.  Aki nem hagyja magát szeretni, annak életét masszívan átszövik a talányok.

Amit az emberi kapcsolatokról véleményez, két szóban megfogalmazható: kötődni veszélyes. Nem akar, vagy nem tud tartósan elköteleződni, de ezt általában még önmagának sem vallja be, a társának pedig főleg nem, mert ráadásképp még súlyosan konfliktuskerülő is. Nem találja a kivezető utat jelenlegi párkapcsolata labirintusából, kilépni nem mer, benne maradni pedig nem jó neki. Megpihen egy limitált időre, még élvezi is a párkapcsolat előnyeit, a gondoskodást, a törődést, az érzelembőséget, és azt, hogy nem a semmi ágán himbálózik, van hová hazamennie. Számára azonban ez nem végcél, csupán tartózkodási pont, lokáció. A nő szíve mélyén érzi, hogy a kapcsolatot mély nyughatatlanság, és hiányérzet szövi át, ez még mélyebbre lökdösi őt a bizonytalanság, a kétség okozta gyötrődés, válaszkeresés bugyrába. Nem hagyják el egymást, pedig tudják, hogy ebben a megrekedő kapcsolatban valós igényeik kielégületlenül maradnak. Az évek telnek, kapcsolatukat, közös jövőjüket illetően nem hoznak döntést, a komfortzóna biztonságos, és halálosan unalmas, a változás pedig kecsegtető és iszonytatóan rémisztő egyben.

Te tudod, hogyan viselkedik egy nyughatatlan, lehorgonyozni képtelen férfi? Igen, jól érzed, nem bonyolítja a dolgokat, nem lelkizik. Ha végzett, veszi a kalapját és kabátját, aztán egy ideig hallod még cipőtalpának kopogását a macskaköveken, aztán soha többé nem látod őt. Az élet állomásait út menti fogadónak érzékeli, ahová álnéven jelentkezik be, és gondosan ügyel arra, hogy csak felszínes kapcsolatokat létesítsen. Így később senki nem emlékszik majd rá. Az élet adta lehetőségeket átpörgeti, mint egy színes magazint, semmi és senki nem elég jó neki, mintha mindig, jelképesen várná a következő lapszámot, majd újra a következőt. Örökre az eljövendőt kémleli, a jövő nagy durranását, a szenzációs, frenetikus, mindent és mindenkit felülmúló életajándékot vágyja. 

A nő lesben áll, és várakozik, a szíve a torkában dobog, hátha ez a férfi lesz Ő, vele majd helyére kerülnek kibicsaklott, magányos élete elkószált puzzle darabkái, vele majd közös életet tervezet, és életet játszhat, mert ez a férfi hátha megkéri a kezét, hátha elveszi feleségül, és hátha gyereket akar majd tőle. Fél megnyílni, fél őszintének lenni, az érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság. Egyfolytában azon aggódik, hogy túl sok lesz, hogy érzelmeivel elárasztja, elijeszti a férfit, aki hanyatt homlok menekül az érzelemlavina elől. Ma félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, elvarratlan szálak, gyógyulatlan sebek tarkítják, csúfítják a lelkünket, és a párkapcsolatba terápiát várva érkezünk, akár egy gyógyszanatóriumba, ahol energiával, életerővel töltődhetünk fel, és kiürült érzelemraktárainkat is rendszeresen, gondosan újratöltik majd.

• elköteleződés fóbia intimitás meghitt párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!