Aki időt nyer, életet nyer! Utam az összeomlástól a harmóniáig
Sokan sokféle gonddal küzdünk. Tűnjön bármennyire is csillogónak valaki élete, fontos tudnunk, hogy mindez csak a látszat. Tökéletes emberek ugyanis, bármennyire hihetetlen, de tényleg nem léteznek. Ebből pedig egyenesen következik az is, hogy tökéletes életek sincsenek. Maximum elhazudott tündöklések, amik mögött legtöbbször jó mélyre ásott problémák húzod(hat)nak.
Ma, mikor a pozitív gondolkodás üres lufijának kultuszát éljük, elemi erővel hathat ránk néhány őszinte mondat olyan emberek szájából-tollából, akik megjárták a saját poklukat, de mégis sikerült győztesként kimászniuk onnan.
Ilyen ember Tamás Rita is, aki Ne pánikolj, sportolj c. könyvében őszintén, manír és máz nélkül mesél arról, hogyan küzdött meg a saját démonjaival. Hogy milyen fájdalmas volt az az összeomlás, ami egészen a pszichiátriáig "lökte" és, hogy hatalmas erővel, hittel és kitartással miként sikerült megvalósítania azt a fajta sikert, amire oly sokan vágyunk. Azt a fajta sikert, amit a világ nem feltétlenül tart annak, de az egyén számára óriási győzelem: megvalósította önmagát.
Pszichiátriától az önmegvalósításig
Rita a közösségi médiában ma már 48 ezres követőtáborának mesél fáradhatatlanul azokról az időkről, mikor még napi szinten küzdenie kellett a pánikbetegségével, arról, mikor még jártányi ereje sem volt, arról, hogy eltávolították a melleit, hogy megannyi egészségügyi problémából kellett felgyógyulnia, hogy tönkrement a házassága, hogy egyedül nevelte fel a gyermekét, hogy három, négy, öt munkahelyen dolgozott egyszerre...
De mesél arról is, hogyan segítette a gyógyulását a sport, hogy miképpen lehet és kell is kitartani minden helyzetben, még akkor is, mikor a világ összeomlani látszik körülöttünk. Hogy nekünk kell kiállnunk magunkért, hogy segítséget kérni nem szégyen és, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy azt az életet élhessük, amit szeretnénk. Ahogy ő fogalmaz:
a csodához egy dolog kell, te magad!
Nem mástól kell várnod a megoldást
Régóta követem már Ritát a Facebookon, (ha te is követni szeretnéd, kattints a linkre) ezért egyértelmű volt számomra, hogy megvásárolom a könyvét, amint lehetőségem nyílik rá. Ettől a könyvtől pedig pont azt kaptam, amit előzetesen vártam. Színtiszta őszinteséget, egyfajta kitárulkozást, mélyen belemenést, ledöntött falakat, helyén kezelést, köntörfalazás mentes életút leírást, olyan megfogalmazásban, ami megérinti az arra nyitott olvasók lelkét.
Bevallom őszintén, ahogy olvastam a sorokat, egyre inkább az kezdett el járni a fejemben, hogy mégis hogyan tud elviselni ennyi fájdalmat, nehézséget egy ember? És, ha csodával határos módon még el is tudja viselni valahogy, de hogy a fenébe képes abból előnyt kovácsolni, a teljes összeomlásból új életet kezdeni?
Rita szerint úgy, hogy a kezedbe veszed a saját sorsodat. Hogy nem sajnálod magad, hanem mész és teszed szépen a dolgodat. Akkor is, ha nehéz, ha fáj és akkor is, ha úgy érzed, nem bírod már tovább. Mert igenis bírod. Bírnod kell, ha nem akarsz a gödör alján ücsörögni. Ha fel akarsz állni onnan, akkor tenned kell magadért valamit.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez