A társad, vagy a másik feled?

Nem biztonsági kötelem vagy védőhálóm az élethez, nélküle nem zuhanok le. Társ, aki nem kiegészít, hanem még erősebbé tesz, aki egyedül is teljes, harmonikus, és akivel erős egységet, szövetséget alkotunk. Nem támaszkodunk, nem függünk, és nem dőlünk egymáshoz, mint az A betű két lába, hanem egymás mellett állunk és egy irányba tekintünk. Nem veszünk el a másikban, nem veszítjük el egykori szerethető ismertetőjegyeinket, nem rendelődünk alá, nem áldozzuk fel egyéniségünket a kapcsolat oltárán. Boldogságunk, vagy boldogtalanságunk felelősségének súlyát nem ruházzuk át a másikra, de önmagunkon, és így a kapcsolatunkon képesek vagyunk változtatni, képesek vagyunk azt jobbá tenni. Csak így van értelme a párkapcsolatoknak.

Elmondhatom, hogy ez a szövetség nem alakul ki egyhamar. Hosszú az út a ráncos kezek egymásba kapaszkodó, együtt lélegző érintéséig. A szövetséget akarnunk kell, feltartott kezekkel, önként meg kell adnunk magunkat, pontosan akkor, amikor egyedül utazó szívkalandorként végre döntést hozunk, és véget vetünk magányos, nomád vándorlásainknak. Felelősek leszünk egymásért, biztonságosan kötődünk. Akkor is, ha éppen egyikünk nem szeretetreméltó. Akkor is, ha ideiglenesen bezár a szívünk, mert konfliktust éltünk meg, és háborog a lelkünk. Nem indulunk el máshová, másvalakihez szeretet – és szenvedélymorzsákért, mert a döntést meghoztuk, és egymáshoz kötődünk biztonsággal. A bajban összekapaszkodunk, és százszoros erőt mozgósítunk együtt, együtt alkotunk, együtt teremtünk, együtt működünk. Együttműködünk. Méltón csak úgy tudunk egymás mellett állni, ha egyenrangú társak vagyunk, akik önmagukban is életképesek.

És amikor teljes emberré válok, azaz magamon kívül nincs szükségem senki másra a túléléshez, akkor egész biztosan rátalálok egy másik teljes emberre, akivel megoszthatom mindenemet és fordítva. Valójában ez a párkapcsolat értelme: nem a megváltás, hanem a találkozás. Vagy jobban mondva, a találkozások. Az enyém Veled. A Tiéd velem. Az enyém önmagammal. A tiéd önmagaddal. (Jorge Bucay)

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.