A szeretni nem tudó férfi

A szerelem, a ragaszkodás lassan elfogyott, de ő még mindig szorosan ölelt, öntudatlanul álmában, és semmi más nem maradt nekem, csak nyughatatlanság, és hiányérzet, ami még mélyebbre lökdösött a bizonytalanság, a kétség okozta gyötrődés, válaszkeresés bugyrába. Tudtam hogy ebben a megrekedő kapcsolatban valós igényeim kielégületlenül maradnak, de telt az idő, és amikor nem velem volt, más nőket ugyanúgy ölelt, akárcsak engem, csak egy test voltam a többi közül, aki szegény, szeretetéhes, de szeretni képtelen, elhagyott gyermekként hüppögő lelkét éjjelente álomba ringatta.

A szeretni nem tudó férfi nem hagyta magát szeretni, mégis engedte, hogy párkapcsolatot játszunk.

Ő elvenni jött hozzám, mintha csak egy puszibolt lennék, ahol ingyen elveheti, ami kell: gyöngédséget, odafigyelést, szexet, elismerő szavakat, és a létező összes szeretetnyelvet. És amikor széttártam a kezem, hogy elnézést, kifogyott a készlet, hozz is magaddal valamit, ha elvenni akarsz, akkor felháborodva szitkozódott, hogy ő igenis hitt bennem, micsoda hálátlanság ez részemről.

A szeretni nem tudó férfival nem tartottam semerre sem, vele nem fejlődtem, és nem voltam úton. Nem ültünk minden nap közelebb egymáshoz, és nem terveztük a jövőt, hanem mindvégig ott huhogott közöttünk kötődési képtelenségének démonja. Úgy próbált meghitt emberi kapcsolatban létezni, hogy nem kötelezte el, nem adta át egészen önmagát, nem vetkőztette meztelenre a lelkét. Szeretni csak meztelen lélekkel lehet, és aki önmagát adja, az átadja önmagát, az hagyja, hogy lefegyverezzék, hogy lehulljon a lába elé minden önvédelmi fegyver. Feltartott kezekkel megadja magát, és elhiszi, hogy minden taktikának, alakoskodásnak, játszmának, háborúnak vége, végre megpihenhet, mert élethosszig tartó boldog napok jönnek. Aki nem hagyja magát szeretni az képtelen a valódi intimitásra. Valódi intimitás nélkül pedig nincs meghitt kapcsolat, csak szomorú körbe- körbenjárás, és sehová nem vezető zsákutcák.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.