A szeretni nem tudó férfi szorosan ölelt álmában, de valójában nem hagyta magát szeretni. Senkit nem engedett közel, nem fordította ki a lelkét, nem nyitotta meg a szívét. Folyton egy élesített, beriasztott állapotban lebegett, és soha nem pihent, folyamatos lelki önvédelemre, álandó készenléti állapotra ítélte önmagát.

A szeretni nem tudó férfi még a legelején azt mondta nekem, hogy őt nem is lehet szeretni. Ezáltal szépen le is rázta magáról a felelősséget, nem is kellett a nem létező, földön vergődő, kiteljesedni képtelen kapcsolatunkba érzelmileg túlzottan invesztálnia, majdnem-szerelmünk fölött örökké ott lebegett ijesztgető, csúfolódó, gúnyoros démonként a szakítás szelleme.

A szeretni nem tudó férfi az együttléteink (szándékosan nem írom, hogy kapcsolataink) működtetését, a felelősség nyomasztó súlyát mindvégig a vállamra helyezte.  És amikor az a majdnem szerelem végleg kimerült, lerobbant, mint fáradt motor, akkor mosta kezeit, hiszen ő tudta előre, ő megmondta, hogy kár az elfecsérlett időért, nem fog ez működni közöttünk. A szeretni nem tudó férfi azt mondta, én főnyeremény vagyok, hogy nem bennem van a hiba, hanem őbenne, és akartam hinni, hogy nem ez nem csak egy kommersz lerázós duma, ápoltam betegen, főztem neki vacsorát, simogattam a homlokát, és néztem vele az augusztusi csillaghullást, de a jövőképében soha nem szerepeltem, az ő életét masszívan átszőtték a talányok. Amit az emberi kapcsolatokról véleményezett, két szóban volt megfogalmazható: kötődni veszélyes. Megpihent velem egy limitált időre, még élvezte is a nem létező párkapcsolatunk előnyeit, a gondoskodást, a törődést, az érzelembőséget, amit egyre csak adtam, de ő soha nem adott semmit vissza. Jó volt neki, hogy egy ideig nem a semmi ágán himbálózik, van hová hazamennie, de a szívében soha nem érkezett haza hozzám. Számára nem voltam végcél, csupán tartózkodási pont, lokáció.

• kötelék nélkül kötődési képtelenség kötődési problémák

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!