A szeretetnek nincs határa, de ha egy jól működő kapcsolatban akarsz és tervezel hosszútávon élni, igenis fel kell húzni, KÖZÖSEN a falainkat. Azért nehéz ez, mert ez csak akkor működik, ha igazi intimitás van jelen, őszinte kommunikáció, képesség ahhoz (vagy legalább hajlandóság), hogy beleképzeljük magunkat egymás érzéseibe.

Semmi sem magától értetődő. Csúnya szavak, de a kapcsolatokban jelen vannak kölcsönös elvárások, például a hűség-mint olyan. Fontos, hogy ne mindig csak az egyik fél engedjen. Fontos, hogy próbáljuk megnézni több oldalról is a problémáinkat. Nagyon fontos, hogy be tudjuk látni tévedéseinket, és megosztani a másikkal azt. Két embernek a nagy szerelmes köd lezuhanása után jön csak az igazi munka. Ez a munka lehet szórakoztató is. Ami kettőtök között van, úgysem értené meg az anyád, a szomszéd vagy a kollégád, tehát a lényeges dolgaitokból ezeket a zavaró tényezőket ki kell csukni.

Persze a szív lehet bánatos akkor is, ha szeret és szeretve van, és ezt a bánatot jó megosztani másokkal, és elemezni azokat, ez még segíthet is. Én azon az elven működöm még, hogy sosem leszek a férfiakkal egyenlő és nem is akarok az lenni. Én nő vagyok, ami nem azt jelenti, hogy gyenge, és nem is azt, hogy nem vagyok képes önálló döntésekre, életre. Nő vagyok, akit meg kell hódítani, akivel gyengéden kell bánni, és akit meg kell hívni a közös útra, ahol a férfi mellett sétálva, fedezzük fel a világot. A férfiak már nem mernek harcolni értünk, mert már mindent meg akarunk oldani nélkülük. Azt mutatjuk a külvilág felé, hogy milyen erősek vagyunk - ami igaz is több ponton - és mindent megoldunk. De ez nem igaz!

Szükségünk van egymásra, szükségünk van egészségek kapcsolatokra.

A szerelemben nincsen helye társadalmi normáknak és megfeszüléseknek. Akkor az nem szerelem, az inkább üzleti lépés. Ha mások elképzelései szerint élünk egymás mellett, sosem fogunk repülni és rendszerint elhal a vágy. Marad a kétségbeesett élet. A szerelem az egyetlen közös dolog mindenki életében. A mai világban könnyen feladjuk az eszményeinket, a harcainkat. Egy ember akkor tud igazán szeretni és tudni letelepedni, ha nem adta fel, hanem megnézte, mi van a másik oldalon.

Ha kapcsolatban gondolkodsz, akkor nem élhetsz az ösztönös vágyaidnak, mérlegelni kell minden döntésed, mi fér bele az egyiknek és mi a másiknak. Sok minden megvalósítható ám ezen a területen is, csak merj beszélni, amikor beszélni kell. Ne áruld el azt az utat, amit közösen jártatok be, inkább kezdjetek még egyet és még egyet. Nem szabad félni a szeretettől. Ne félj önmagadtól, mert nem vagy egyedül. amikor azt hiszed, fura vagy és rossz az, amit esetleg akarsz.

Engedjük be a párunkat és hagyjuk, hogy ő is beengedjen minket. A férfiakat meg engedjük férfiként viselkedni, mert szívünk mélyén mind arra vágyunk, hogy meghódítsanak, és amiben munka van, az mindig többet ér. Személy szerint én csak akkor tudok tisztelni egy férfit, ha többet tett le az asztalra, mint én. És ezt nem feltételen a pénzre értem. Ha ők elégedettek magukkal, csupán annak a tényétől, hogy férfiak, mutasság meg azt, hogy érdemesek is rá. Nőben éppen ugyan ez az elvárás. Mert egy idő után már nem elég a szeretet, kellenek a közös falak, és olyan jó lesz ott, egy új közös világban.

• határok meghúzása párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!