Az elején még hosszú a csók és laktató. A kezdetekben még minden más eltörpül a rózsaszín szerelem mellett, mindent eldobsz, hogy vele lehess, betölti egészen a szívedet, és minden gondolatodat uralja a puszta létezésével. Az első hónapokban nem kell, hogy okos légy, nem kizáró ok, ha máshogy gondolkodsz, vagy ha egyáltalán nem gondolkodsz. De, ami itt megjelenik, nem egészen így kísér végig minket.

Tudom, ez a kijelentés durva, pedig én aztán nagyon idealista vagyok. Csak hát vannak a tények és az is, hogy talán már nem vagyok annyira bolond, hogy elhiggyek mindenféle mesét. Hiszek a szerelemben, de abban nem, hogy elég egy jól működő kapcsolat fenntartásához. Mert a szerelem nem egyenlő egy életre szóló együttléttel. Abban nem hiszek, hogy működhet valami személyes kontakt nélkül, mély beszélgetések és intimitás megélése nélkül. Szerintem mikor valaki azt mondja, hogy: „még mindig keservesen epekedem utána, pedig nem érinthettem és nem láthattam már évek óta”, az egy vad fantázia világot tart életben a fejében, amiben újra és újra kínozza magát az emlékekkel.

Persze létezhet a szerelem (és mondhat igazat), amit iránta érez, de az egyáltalán nem olyan elviselhetetlen, ahogyan leírja azt. Lehet szeretni egyetlen személyt az őrületig, de az attól még nem nevezhető boldog párkapcsolatnak, amire vágynál vele. Lehet csendben szeretni valakit, és beléd hasíthat olykor-olykor fájdalmas hiánya, de tudsz egy másik megfelelő személlyel kialakítani egy kielégítő kapcsolatot. Zavaros kicsit, tudom. De mi döntünk arról, hogy mit választunk.

Először is, a szerelem maga, átváltozik egy mélyebb érzéssé, ha komoly.  Szerintem a szerelem könnyen tud felszínes lenni. Szerintem a szerelem be tud csapni. (Attól még létezik). De a mélyen elvetett mag, amit a másik ember táplál benned és virágoztatja ki törődésével és figyelmével, az már sokkal több, mint csupán a „hormonok játéka”.

Rengeteg lehetőség van a vágyban. Legszívesebben bepalackoznád, mert amikor megkapod az egészet, ami után annyit sóvárogtál, egyszeriben elpárolog, mint a kiöntött alkohol a pohárból. De igazából Te követeled, mert azt feltételezed, hogy ez az igaz szerelem. Később, szerelmes vagy még, de annyit kaptál már belőle, hogy olyan lesz, mint az almacsutka. Lerágod róla a húst, és félre rakod. Majd az megszárad, megrohad, megbarnul, összeaszalódik és egyáltalán nem is fogsz már emlékezni rá, az ízére, a csillogó piros színére. Megállapítod, hogy megint szerencsétlenül elbánt veled az élet. Tovább mész. Elnyeli majd az élet és felhasználja, újra hasznosítja, visszaveszi majd a te almádat. Dobálja a világban.

• lélekhangok párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!