A legtöbben talán az örök szerelem kapuját nyitó kulcsot keresik, sokan akár egy életen át. Világunkat mozgató, mindenkit érintő téma ez, nevezzük szerelemnek, vonzalomnak, vágynak, szexualitásnak, megértésnek, hazatalálásnak...
Ha viszont tényleg ennyire életünk alapvető mozgatórugójáról beszélünk, vajon miért olyan nehéz megtalálni, vagy egyáltalán észrevenni azt? Hogy lehet, hogy valamire ennyire zsigeri szinten vágyunk, mégis sokszor egy élet is kevés hozzá, hogy megéljük?
Egy párkapcsolat és annak minden pillanata, a találkozás, az ismerkedés, a vonzalom, a szexualitás, a mindennapok rutinja, mind, mind tánc. Tánc, melyben ketten vesznek részt. Ha igazán élvezettel szeretnél táncolni, ismerned kell magad és mindemellett bíznod kell a társadban. Át kell adnod neki magad, de úgy, hogy közben minden egyes pillanatban tartod őt is. Folyamatos egyensúlyozásban vagytok, néha te lépsz egyet hátra és ő feléd, majd fordítva. Nem lehet mindig csak egy irányba haladni a táncban, mert akkor meneteléssé válik, elvész benne a báj, a finomság, a természetesség.
Tánc közben két “egész” ember talál egymásra. Ha nincsenek hasonló szinten, nagyon nehezen mozognak együtt, táncuk akár esetlenné, természetellenessé válhat. Viszont ha két “egész”, egymást két egészként támogató ember lép a táncparkettre, akkor ott egy igazán szenvedélyes, kiegyensúlyozott mozgást élhetnek át, mindaddig míg közös ritmusra járnak.
Nem tudnak együtt mozogni, amint más dallamot hallgatnak, vagy épp túl erősen tartja az egyik fél a másikat, akkor elvész a varázslat, elvész a szimmetria.
A férfi és a női szerep is folyamatosan alakul egy kapcsolaton belül, éppen annyira, amennyire a zene megkívánja. Ezért felesleges a manapság olyan degradalóan használt “papucs férj” vagy “vaslady” kifejezés. Amennyiben kiegészíti egymást a páros - ha valóban közös ritmusra lépnek - akkor a férj is nyugodtan készítheti minden nap a vacsorát, anélkül, hogy elvesztené férfiasságát, és a nő is bátran találhat akár vezetői beosztást, akkor is ha párja éppen munkát keres.
Amint viszont egy nő elférfiasodik a párja felett, átveszi azokat a szerepeket melyeket igenis egy férfinak vágya megélni, hogy így párja is igazi nővé váljon mellette, akkor a harmónia elszáll közülük. Ez természetesen fordítva is igaz, hiszen a női-férfi energiák deformálásáról beszélhetünk ilyenkor.
Emberként arra vagyunk, hogy megtaláljuk a tökéletes párt magunk mellé, ehhez viszont elengedhetetlen, hogy először magunknak is megfogalmazzuk azt, számunkra milyen is a “tökéletes” pár.
Ezután indulhat csak a tánc...
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez