Tudod mi számit? Az órája. Csak azt figyeld. Ha tízezer euró feletti érték, kincset találtál. Több méterről megmondom neked, ki mennyit ér. A kocsikulcs az nem oszt, nem szoroz, akár bérelheti is. Csak az órát figyeld! Elmondom neked, hogy játszom én ezt a nagy komédiát, drágaságom.

Az elejétől fogva vagyonokat érő gardróbokat hakniztam össze. Luxusszállodákban éltem, egzotikus világokban nyaraltattak, behemót jachtokon süttettem a selyem bőröm. Imádtam azokat a gyönyörű, drága holmikat. Úgy festettem bennük, mint egy hercegi sarj. Tudod te, milyen, amikor a valódi luxus szorosan a testedhez tapad? Amikor finom szőrmék ölelnek körül, illatos krémeket és még annál is illatosabb parfümöket kenhetsz magadra, tudod te milyen az? Mámorító. Egy perc alatt mindennek rabja leszel és utána nincs szabadulásod. Megfertőzi a luxus az életedet és elveszi a józan eszed. A modern élet ópiuma ez, bármire hajlandóak lennénk érte. A testünket visszük a vásárra, de még a lelkünket is képesek vagyunk eladni egy falatka luxusért. És a legnagyobb baj az, hogy sosincs vége. Ebből az egészből semmi nem elég. A szép anyagokat elhasználja az ember, a drága bőr egy idő után kopott lesz, és mi mindig újat és még annál is újabbat akarunk. De nagy ára van ám ennek, drágaságom.

Ez a sokminden nem pottyan csak úgy a lányok ölébe. Fizetni kell ezen a földön mindenért. És a férfiak nem pár pásztorórát akarnak tőled, hanem a lelkedhez vesznek bérletet. Nemcsak a testedért fizetnek, az lenne a legkönnyebb üzlet, a szerelmed kell nekik. A szerelmed akarják ezek az öreg aggastyánok. Számos válás, a nők alapos kiismerése után is úgy hiszik ezek a dúsgazdag ötvenes urak, hogy képesek megvásárolni téged szőröstül, bőröstül. És okos férfiakról beszélek neked, sokat olvasott, rengeteget látott gyárigazgatókról, vagy jó iskolákban végzett örökösökről. Meglehet az is, hogy a gazdag anyjuk a fejükre ejtette őket hajdanán. Vagy tán ezt látták az apjuktól. Fene tudja, drágaságom.

Úgy hiszem, én meglehetősen nagy tehetséggel adtam elő a szerelmet. Jött az egyik, ment a másik, és elhitte mind, hogy beléjük estem. Egyszer közel voltam még ahhoz is, hogy elvegyenek. Ennyire közel, képzeld. Nehéz munka ez, kicsit bele is kell halni. Egy kis rész elvész belőled a nagy fáradság alatt. A magamfajta nők kábítószere a vastag tárca, ezeké a férfiaké pedig az ilyesféle nők. Cserekereskedelem van ezen a világon, újra virágzik a fényűző iparág.

Hogy mi ennek az egésznek a vége? Egyszer az én bájaim is elkopnak. Rongyosak lesznek, mint az a temérdek ruha, amiket ajándékba kaptam. Elhasználtan, üresen dobnak majd félre, és még csak vagyont sem kapok cserébe. Tulajdonképpen túlságosan alacsony árat számolok fel a lelkemért. A ruhák majd néhány kiselejtezett fogason lógnak egy penészes társbérletben valahol Párizs peremén. Idejétmúlt lesz egyszer mind, mint a testem is. És még mindig vannak lányok, akik ezt akarják. Hidd el nekem, drágaságom, az egész becsapás. Az egész egy nagy színház, és ebben a színházban, az illúzión kívül nincsen semmi más.

Szentesi Évi

• kékharisnya

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!