„A szenvedély az a híd, amely eljuttat a fájdalomtól a változásig.” – érdekességek Frida Kahlo, az leghíresebb mexikói festőnő életéről
Sokan csak a Salma Hayek főszereplésével készült életrajzi filmből ismerik Frida Kahlo-t, mexikói festőművésznőt, aki különleges stílusával az egész világot meghódította. Ahogy a legtöbb művészt, őt is csak halála után ismerte meg igazán a világ. Kevesen gondolnák, hogy Frida Kahlo magyar felmenőkkel is rendelkezik, és szeretői között volt a magyar származású Muray Miklós is, vagy, hogy utolsó, befejezetlen képe egy Sztálin-portré volt. Ismerd meg velünk Frida Kahlo-t, a világ egyik leghíresebb festőnőjét.
Születési évét a mexikói forradalom tiszteletére 1910-re módosította, de valójában 1907-ben született Mexikóváros külvárosában, Coyoacánban, a Kék Házban.
Frida magyar származású felmenőkkel is rendelkezik, ugyanis apai nagyszülei Magyarországról települtek át Németországba. Édesapja, Guillermo (Wilhelm) Kahlo fényképész innen érkezett Mexikóba.
Hatévesen gyermekbénulásban betegedett meg, jobb lába deformálódott, ezért fiatal lányként előszeretettel öltözött férfiruhába, majd hosszú mexikói szoknyákba. A tehuana népviselet egész életében kedvenc öltözéke maradt.
1925. szeptember 17-én villamosba ütközött az a busz, amelyen épp utazott, a balesetben egész életére kiható sérüléseket szenvedett. Csak később derült ki súlyos gerincsérülése, hónapokra gipszfűzőbe zárták a fiatal lányt.
Az fájdalom és az unalom elől menekült a művészetek világába és kezdett el festeni. Egy, a baldachinos ágya mennyezetére szerelt tükörben nézhette magát, így festette meg első önarcképét.
1928-ban csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését támogató művészek csoportjához. Ekkor ismerkedett meg a nála huszonegy évvel idősebb Diego Riverával, a híres festővel, akivel 1929. augusztus 21-én kötött házasságot. Férje hatására és bíztatására erősödött meg benne az elhatározás, hogy végleg a festészetet válassza.
Férjének rendszeresen voltak házasságon kívüli kapcsolatai, még felesége húgával, Cristinával is kezdett viszonyt. Frida ezután nem érezte magára nézve kötelezőnek a házastársi hűséget, s nyílt viszonyt folytatott jó néhány ismert és kevésbé ismert férfival és nővel.
Szeretői között ott találhatjuk a magyar származású Muray Miklóst, a Costa Rica-i Chavela Vargas énekesnőt, a német Heinz Berggruent és Lev Trockijt is, akinek a festő házaspár kérésére adtak menedékjogot Mexikóban. Neki ajánlotta egyik legszebb, legragyogóbb önarcképét, a Függönyök között című alkotását.
1937-ben több festővel karöltve egy mexikói kiállításon mutatta be műveit, majd a következő évben New Yorkban hatalmas sikerű önálló kiállítása volt. Rengeteg képet adott el, és rengeteg megrendelést kapott. Gyűjtői sorában ott volt a híres színész, Edward G. Robinson is.
A sikeren felbuzdulva 1939 tavaszán Párizsban is megnyílt a kiállítása, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Frida nem kedvelte a szürrealista művészeket, és több szempontból is nyomasztónak találta Európát. De ő volt az első latin-amerikai festőművész, akitől képet vásárolt a Louvre (The Frame).
Súlyos gerincproblémái miatt1950-ben hét operációt végeztek a gerincén, ettől kezdve végleg tolószékbe kényszerült, és állandó fájdalomcsillapításra szorult. Három évvel később amputálni kellett a jobb lábát, ami után többet nem hagyhatta el az ágyat.
A festőnőt még ez sem akadályozta meg abban, hogy elmenjen első önálló mexikói kiállítására: mindenki legnagyobb meglepetésére ágyában fekve, díszes tehuana ruhában jelent meg a megnyitón.
1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, ennek ellenére július 2-án részt vett egy tüntetésen, amelyen az USA guatemalai beavatkozása ellen tiltakoztak. Az állapota egyre súlyosbodott. Július 13-ára virradó éjjel elhunyt.
Utolsó, befejezetlen képe egy Sztálin-portré volt.
Az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg, viszont naplója néhány bejegyzése miatt nem zárható ki a saját kezűleg végrehajtott öngyilkosság sem.
A Kék Házat, ahol született, és ahol 1941-től haláláig élt, férje a mexikói államnak adományozta. Ebben az épületben nyílt meg 1958-ban a Frida Kahlo Múzeum.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez