A pénz önmagában nem boldogít!

Senkit sem lehet elítélni azért, mert szeret jó anyagi körülmények között, anyagi biztonságban élni. Nőként pedig teljesen természetes, hogy szeretnénk mindig csinosak, vonzóak, ápoltak lenni, amihez szintén szükség van pénzre. Na, de milyen áron?

Mert élhet az ember akár kastélyban, komoly személyzettel, ahol meg sem kell mozdulnia, járhat a legmenőbb helyekre, ám ez még önmagában nem teszi boldoggá. Élvezheti az ember az anyagi bőséget, de lelki, érzelmi táplálék hiányában fásulttá, életunttá, boldogtalanná válik, s idővel beteggé is. Aki nem szeret, s akit nem szeretnek viszont, törvényszerűen szépen lassan belehal az életenergia hiányába. Megszűnik a motivációja az életre, a jövője reménytelenné válik, kétségbeesett és kilátástalan lesz az egész ember. Ám gyakorta ezek a jelek sem elég intőek. A jólétről való lemondás, a megszokott magas életszínvonal elengedése nagyon nehéz. Ott topog a nő, bizonytalanul, biztonság nélkül, gyengén, kiszolgáltatottan, tele félelmekkel.

Képtelen kilépni a házasságából, mert fogalma sincs mit kezdjen magával, önbizalma (ha volt is valaha), már nyomokban sincs. Olykor felbátorodik, és elhatározza, hogy új életet kezd, mert nem bírja tovább, de mindig megfutamodik, mert nem hiszi el, hogy van folytatás, hogy létezik élet ez után, hogy képes egyedül is életben maradni. Hogy hagyhatna itt mindent, amihez már hozzászokott, vajon képes lesz-e rosszabb körülmények között élni, elfogadni esetleg a szegénységet, mert nem kap semmit a férjétől? Ha pedig együtt kezdték, együtt építették fel a közös birodalmat, hogy hagyhatná ott mindazt, amiért egész életében dolgozott? Miért adná oda valakinek? Miért tenné egy másik nő ölébe azt az életszínvonalat, bőséget, ami az ő teljes életének, munkájának a gyümölcse?

Aztán ha mégis elérkezik az életében a pillanat, mikor már nem bírja tovább, összeszedi magát, és tudatosan vállalva az ismeretlent kilép a házasságából, meglepődik. Túl néhány nehéz, gondokkal teli, átsírt hónapon, nem érti, hogy élhetett eddig így. Hogy nem vette észre, hogy nem volt élet, amit élt? Hogy alázhatta meg magát a pénzért cserébe? Egyáltalán! Hogy gondolhatta ezt az egészet komolyan? Mert igenis van élet az érzelem nélküli kapcsolat után, és lehet dolgozni, együtt létrehozni valamit, akár az egészet elölről kezdeni valaki mással!

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!