Tóth Krisztina a kedvenc kortárs íróm. Iszom és eszem szavait, és ha egy évig itt ülnék, az is kevés volna ahhoz, hogy az összes kedvenc sorát összegyűjtsem. Az írónő ma ünnepli 49. születésnapját. Isten éltesse még nagyon sokáig!

„Ismerős vagy nekem, mint levetett kesztyűnek a mozdulat.” – Porhó: A Minotaurusz álma (részlet)

„– Gazdag?! De hát mi szegények vagyunk! Aki szegény, abból sohase lesz gazdag. Sohase. Legföljebb csak olyan szegény, akinek van pénze. Gazdag sohase. Ezt tanuld meg! – nyomatékosította a kezét megszorítva.” – Akvárium (részet)

„Messziről jött mondat azt mond, amit akar.” – Síró ponyva: Őszi kék

„Ne vidd el kérlek
a függönyt, amit együtt,
és vidd el, kérlek,
az ágyat, amin együtt,
de hagyd meg, kérlek,
a képet, ahol együtt,
– meg a létrát, mert nem érem fel
ésszel, hogy most viszik
az ágyat…” – Síró ponyva: Most viszik, most viszik

„Reggel nem volt szabad zajt csapni, mert az amerikai kislány aludt. Anyám odáig ragadtatta magát, hogy azt kérte, halkan húzzam le a vécét. Mondtam, hogy halkan nem tudom, úgyhogy vagy lehúzom, és akkor felébred és megissza a reggeli kakaóját, vagy egyáltalán nem húzom le, és akkor tíz óra tájt szembesülnie kell majd az üres házban azzal a rettenetes ténnyel, hogy a magyar ember reggelente szarni szokott. Anyám közönségesnek és undoknak minősítette a megjegyzésemet, aztán megkérdezte, hogy szerintem ne tejeskávét csináljon-e a lánynak, mire mondtam, hogy de, mind a kettőt, meg tartalékba teát is, de talán fel kéne hívni interurbán a szüleit, mielőtt fölébred és megérdeklődni, hogy mit szeret a legeslegjobban. Anyám ezt már nem bírta tovább és kiordított a konyhából, hogy ők tulajdonképpen áldozatot hoznak, Kathy igazából az én vendégem. Visszaszóltam, hogy ez azért hangosabbra sikerült, mint a vécélehúzás.” – Vonalkód: Langyos tej (részlet)

„Mindig a legrosszabb történet íródik jelenné, és ezt mindig csak utólag lehet látni.” – Pixel: Tizenhatodik fejezet, avagy a mell története (részlet)

„Szitkozódni az ember csak az anyanyelvén tud, ahogyan imádkozni is.” – Akvárium (részlet)

„Elmondanám hogy nem bírlak szeretni
hogy sose bírtam senkit igazából
Ha most bemennék nem történne semmi
mert mindig ott egy utca ott a máshol” – Porhó: Somnivore (részlet)

„Tulajdonképpen a férfi semmi másra nem vágyott, mint minden kötelezettség nélkül a nő mellett lenni, lehetőleg állandóan. Azt is írhatnánk, sokkal rövidebb és elegánsabb volna, hogy szerette ezt a nőt. Ám rögtön hozzá kellene tennünk, hogy a maga módján, bár ez se jelent semmit, hiszen mindenki csak a maga módján képes kapcsolódni egy másik, a maga módján ezt váró és megengedő lényhez.” – Pixel: Hatodik fejezet, avagy a tenyér története (részlet)

„Kihallatszott a körfolyosóra az üvöltés, valaki elköltözött belőlem, azóta se jött vissza.” – Vonalkód: Egy boszorka van (részlet)

Tóth Krisztina költő, író, műfordító (Kép forrása: wikipédia)

„A nőnek zöld szeme van, és csak átmenetileg vak, mint a szerelem.” – Pixel (részlet)

„csak a szerelem celofánja
maradjon ép zörgő egével,
hogy ne lássunk át a túlvilágra,
ahol az űr körtéket érlel,
s hullott barackok kisbolygói égnek,
ha felgyullad a csillagközi villany –
mint a gyümölcsnek, be kell érned
azzal, hogy ezed, azod is van,
nyáron talán egy kert adódik,
hol suttogva hajolnak utadra
a fák, hogy nem hiába volt itt
annyi szép izzás: telt a kamra” – Síró ponyva: Készenléti dal (részlet)

„Arra készülök, hogy elhagyjam magam. Annyi mindent elhagytam már az életben, az nem lehet, hogy éppen magamat ne legyek képes elhagyni.” – Pillanatragasztó: Égő menyasszony (részlet)

„Csókoljon meg engem.
Kényelmetlen pózban, meggörnyedve álltam felette, miközben ő fél kézzel, sóvár és túlvilági erővel szorította az alkaromat. Fölegyenesedtem, lefejtettem a kezét, visszaültem.
Válasz nélkül, mint aki nem hallott semmit.
Hatvan év volt köztünk, a nagyapám lehetett volna. Bizonyos értelemben az is volt: hallgattam a történeteit, csodáltam a képeit, lestem a dicséretét. Most meg rémülten, szégyenkezve ültem mellette és bámultam ki az ablakon. Jézusom, mit akar. Húszéves voltam, tudatlan, gőgös fél-felnőtt. Nem értettem, hogy mit vár, hogy búcsúcsókot szeretne, hogy a peronon állunk és ő percek múlva indul, hogy nem a nőtől, nem tőlem akar ő egy csókot, hanem az élőtől, a halálba készülő szeretne kapni valami végső ajándékot, valami csodálatosan lehetetlent – történetesen éppen tőlem.” – Vonalkód: Lakatlan ember (részlet)

„Miért lepleződnek le mindig a csodák.
Mikulás. Gólya. Most meg ez.” – Porhó: Dosszié

„Ha minden mindennel összefügg, ha a világ végtelen számú különböző rajzolata mégis csak egymásra kopírozható, és a sok vonal egyetlen, legvégül értelmezhetetlen ábrává áll össze, akkor minek külön-külön bogozni, ujjunkkal követni mindet?” – Pillanatragasztó: Plágium (részlet)

• irodalom kultúra vers

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!