A 19. század egyik legnagyobb orosz drámaírója Anton Pavlovics Csehov volt. Olyan színdarabokat köszönhetünk neki, mint a Három nővér, a Sirály, vagy a Ványa bácsi. Művei közül nem egyet játszottak/játszanak a magyar színpadokon is a mai napig. A kedvenceinket idézzük tőle, a teljesség igénye nélkül.

„A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.” – Sirály (dráma, 1896) Fordította: Makai Imre

„Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi... Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.” – Ványa bácsi (dráma, 1899) Fordította: Makai Imre

„Szerelem nélkül megházasodni épp oly csúf és férfiatlan dolog, mint misére járni a hitetlennek.”

„Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok ... Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!” – Három nővér (dráma, 1901) Fordította: Kosztolányi Dezső

„A válságot bármelyik félkegyelmű kibírja - az ember a mindennapos életben őrlődik fel.”

„A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.” – Ellenségek (novella, 1887) Fordította: Szőllősy Klára

„mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.” – Sirály (dráma, 1890) Fordította: Makai Imre

„Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség... Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.” – A 6-os számú kórterem (novella, 1892)

„Nehéz dolog olyan nővel élni, akit az ember nem szeret.”

„Milyen magasztos osztályrész, milyen boldogság a kiválasztottnak sorsa, aki az örök igazságot szolgálja, azok között, kik már sok ezer év óta méltóvá teszik az embert isten országára, vagyis mentesítik az emberiséget sok ezer év harcától, bűnétől, szenvedésétől, ha mindent az eszmének áldoznak: ifjúságot, erőt, egészséget, ha meghalni is készek a közösség javáért!”

• csehov drámaírók irodalom kultúr kitérő kultúra

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!