A nemet mondás művészete

Az igenember nem akar kontrollálni, és súlyosan konfliktuskerülő. Közben fél a kihívástól. Remeg a visszautasítástól, a másik haragjától, eltávolodásától. Így élünk manapság, erre kényszerít néhányunkat ez a mai világrend, prostituálódunk a szeretetért, az elfogadásért, a figyelemért. Valahonnan a gyerekkorból hoztuk, hogy megfeszülünk a szülői szeretetért, már akkor beindul a megfelelési kényszer nyomorító mechanizmusa, a szeretetért bármit megtennénk.

Elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik. A nem kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határok meghúzása. Ahol a nem, ott a hatalom, aki nemet mond, az diktálja az iramot. A nem az valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és ne tovább.

Egy igenember valószínűleg már gyerekkorában megtanulta, hogy a nem pusztító, és romboló egy valami, csak konfliktust és veszekedést szül, ezért a szeretetért, és látszólagos békéért behódol, megtanulja, hogy saját akarata, és az önálló döntés képessége mint olyan, nem létezik. Ezt a káros beidegződést hurcoljuk felnőtt lelki csomagjainkban, és képtelenek vagyunk letenni azokat. Pedig mennyivel szebb lenne egy cseperedő, fejlődő lelket nem megnyomorítani elvárásaink szörnyű súlyával, hanem alternatívákat ajánlani számára, és megadni neki a szabad választás lehetőségét, a döntés szépségét.

Jogod, lehetőséged van a nemre, mert lehetetlen, hiábavaló, meddő próbálkozás mindenkinek megfelelni. Kapcsolataink halálra vannak ítélve? Az igenemberek, és a köddé váló kommunikálni képtelen ghosterek lassan elszaporodnak ezen a planétán, ők az egyenes, világos beszéd teljes hiányának néma, passzív szószólói.

Kik azok, akik képesek nemet mondani? Akik nem megúszni akarnak, hanem felvállalni, megindokolni a miérteket. Akik tudják, mit akarnak, így azzal is pontosan tisztában vannak, hogy mit nem. Elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik. A nem kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határok meghúzása. Ahol a nem, ott a hatalom, aki nemet mond, az diktálja az iramot. A nem az valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és ne tovább.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.