A magyar egy napja
A magyar egy napja. A valóságban és egy rémálomban.
A magyar iPhone-jának, pontban 7:00-kor kellett volna ébresztenie tulajdonosát, ehelyett a magyar már 6.45-kor felébredt az ütvefúró hangjára. A felette lévő lakásban felújítást végeztek. Úgy látszik jómódú igényes emberek vették meg a lakást. A felújításnak hála most már minden lakás szép, rendezett állapotban lesz. Növeli a ház eszmei és tényleges értékét. Egyébként is kedves párnak tűnnek. Biztosan szép lesz, ha végeznek a renoválással. - a magyar ezekkel a derűs gondolatokkal pattant ki az ágyból, és ha már így alakult, hogy hamarabb felkelt, lement futni a parkba. Lezuhanyozott, elkészült, majd elindult a munkahelyére. Útközben egy megállóval hamarabb szállt le, hogy a kedvenc kávézójában megigyon egy kávét és egyen egy croissant-t, friss gyümölcsökkel. Beérve az irodába már érezte az ereiben azt a jól eső bizsergést, zsongást, ami minden egyes nap elárasztotta a testét, amikor megérkezett a munkahelyére. Élvezte a pörgést, kedvelte a kihívásokat, a felelősséget, és a kollégáival is kitűnő viszonyt ápolt. A személyzeti ebédek mindig jó hangulatban teltek. A magyar azt sem bánta, ha időnként előfordult, hogy nem szabadult pontban 5-kor, élvezte, amit csinál, nem volt számára terhes a munka. Átlagos hétköznap volt, így a magyar, munka után egyből hazafelé indult, nem is tartott sokáig az út, hiszen a metró és a busz is másodpercre pontosan érkezett. A bérlete éppen tegnap járt le, már nem volt idő újat venni, de meglátta a kalauzt, és nála rögtön jegyet váltott. Külön a metrón, és külön a buszon is. Hazaérve a magyar egy ízletes tonhal salátát készített vacsorára, melyet egy pohár borral fogyasztott el, majd elterült a kanapén. Megnézte a híreket, és elégedetten konstatálta, hogy az ország gyors, dinamikus tempóban fejlődik minden téren, elégedett volt a kormány munkájával. A híradó után egy pillanatig habozott, hogy az új, ígéretes skandináv krimi olvasásába fogjon, vagy inkább a fél óra múlva kezdődő olasz művészfilmet nézze meg a televízióban. Végül a film mellett döntött, ami ugyan nem volt lebilincselően izgalmas, de a képi világ és a színészi játék mégis elégedettséggel töltötte el a magyart, 10-ből 6,5 pontra értékelte gondolatban. Ezután vett egy forró zuhanyt, lefekvés előtt válaszolt néhány e-mailre, emlékeztette magát, hogy holnap ajándékot kell vennie a szerelmének, hiszen évfordulójuk lesz, lazításképpen pedig mégiscsak olvasott két fejezetet a krimiből. Átlagos, de kellemes nap volt. A magyar pillanatokon belül álomba merült.
Talán a tonhal tette, talán valami volt a levegőben, de hosszú idő óta, ez volt a leggyötrelmesebb éjszakája a magyarnak, lidérces rémálmokkal küzdött, verejtékben úszva ébredt másnap reggel, ismét az ütvefúró hangjára. Álmában újraélte az előző napot, minden szinte ugyanúgy történt és mégis teljesen másképp.
A magyar iPhone-jának, pontban 7:00-kor kellett volna ébresztenie gazdáját, ehelyett a magyar már 6:45-kor felébredt az ütvefúró hangjára. A felette lévő lakásban felújítást végeztek. Igazság szerint nagy szerencse, hogy így alakult, ugyanis a két éves részletre vett csodaalma már megint lemerült és a magyar, csak a tv boxról leolvasva realizálta, hogy negyed órával hamarabb ébredt, mint szükséges lett volna. Ezek a barmok mégis milyen időzónában élnek? Hétköznap 6:45-kor kopácsolni, hát normálisak ezek? Fel is lehetne őket jelenteni! Mondjuk épp itt volt az ideje, hogy azt a trágyadomb lakást kipofozzák egy kicsit, de mit gondolnak ezek? Még be se költöztek, már ennyire itthon érzik magukat, hogy azt hiszik hajnalban felverhetik az egész házat?! - a magyar ezekkel a szívet melengető a gondolatokkal a fejében vergődött még fél 8-ig, mert olyan fáradt volt, hogy az ágy szabályosan visszahúzta. Képtelen volt hamarabb feltápászkodni. Kapkodva lefőzött egy jó erős kávét, evett egy nagy karéj parizeres kenyeret és hiába kelt korábban, késve indult el otthonról. A busz ajtajai éppen az orra előtt záródtak be, így maradt a mindig kolbász szagú sárga villamos, aminél lassabban csak akkor haladhat az ember, ha előbb amputálja mindkét lábát és aztán gyalog akar útra kelni. A magyarnak lejárt a bérlete két hete, de ezen a szaron úgysincs soha ellenőr, nem váltott újat. Jegyet legalább? Na ne vicceljünk! Majd ha rendes, tiszta járművek lesznek, és pontban érkeznek! Na majd akkor talán veszek jegyet! - puffogta a magyar, mikor ezen a szaron, ma reggel mégis voltak ellenőrök. Paprikavörös fejjel érkezett be a munkahelyére, ahol Ica már megint valami havi elszámolással nyaggatta. A magyar egész nap idegbeteg volt, véleménye szerint mindenki teljesen hasznavehetetlen és idióta volt rajta kívül bent, még a fél doboz cigi sem nyugtatta meg az idegeit. Fél 5-kor már tűkön ült, hogy mikor szabadulhat, de legalább volt ideje facebookozni. Az idő nagy nehezen elvánszorgott, aznap még az ebéd is szörnyű volt, nem mintha nem lett volna már amúgy is katasztrofális a nap. Csirkesteak párolt zöldséggel. A fél fogára nem volt elég a magyarnak. Utálta az ilyen update 1-es zónamenüket. Annak a Rubint Rékának meg amúgy is lópofája van, a Norbi meg akkora mint egy egér ülve a 150 centijével, sokra mennek a nullkalóriás étrendjükkel. Csak jól megszedték magukat ezzel az “éljen a sport meg egészséges életmód” parasztvakítással. A magyar be is tolt az arcába vacsorára egy kis töltött káposztát fehér kenyérrel, miután hazaért. A hétvégéről maradt, nehogy már ki kelljen dobni. Vacsora közben a Hírek alatt nem csak a káposzta szaftja, de a magyar is fröcsögött. Bírálta a magyar kormányt, más országok kormányát, de még a bemondónő frizuráját is. A magyart aztán nagy dilemma elé állította az élet: este a Berényi vagy a Berki család üzelmeit izgulja végig a 60 colos full HD-n? Pénze ugyan sosem volt egy ilyen tévére, de az Osanba olyan meggyőzően mondta az a kedves kisasszony, hogy 0 %-os THM-mel lehet megvásárolni 60 hónapos futamidőre, a kis betűkkel meg nem kell foglalkozni, abban sosincs írva semmi lényeges. Végül élőben nézte az egyik sorozatot, a másikat meg felvette, és visszanézte. Velem aztán nem baszik ki egyik csatorna sem, túl járok ám az eszükön! - hencegett magában a magyar. Lefekvés előtt vett egy gyors zuhanyt, kiküldött pár FarmVille meghívót, majd az ágyában a plafont bámulva megállapította, hogy ez megint milyen egy ótvar nap volt.
Még jó, hogy ez csak egy szörnyű rémálom volt! - mondta magában a magyar, mikor másnap reggel felébredt, és ismét vidáman és elégedetten veselkedett neki a napnak.
Krajnyik Cintia
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez