A közösség ereje

Mindenki vágyik arra, hogy szeressék, elfogadják, meghallgassák, és tartozhasson valahová. A közösségekben erre nagyszerű alkalom nyílik.

Minőségbeli különbséget tehetünk az adott és választott közösségek között. Közösség formálódhat a következőkből: család, szomszédság, iskola, munkahely, szakmai érdeklődés, barátok, szerelem, hobbitársak, közös eszmei mag köré gyűlt társak is, mégis más minőséget képviselnek. A csoport minősége függ az érzelmi viszonyulástól, a kapcsolatok motiváltságától, az érintkezések gyakoriságától, és találkozások rendszeres illetve alkalmi jellegétől. A csoport, azaz ha minimum két emberről beszélhetünk, mindig eltér attól, mintha csak egymás mellett lévő személyekről beszélhetnénk, egy új minőség jön létre, amely nem a csoporttagok személyiségjegyeinek összegét viseli magán, hanem valami újat, különlegesebbet hoz létre.

Egy szervezett, összetartozó csoportban hatékonyabbá válik a csoporttagok közti együttműködés, mélyül, erősödik a csapatszellem, csökken a fluktuáció, motiváltabbakká és motiválhatóbbakká válnak a tagok, nem jellemző a versengés, összekovácsoló erőt adnak a közös célok és tevékenységek.

A csoport számtalan pozitív hatást gyakorol a csoporttagokra nézve: jobban megismerik saját magukat, átélhetik, hogy embertársaik úgy fogadják el őket, amilyenek, kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá válhatnak, önértékelésük reálisabb lesz, nő az önbizalmuk, jobban megértik az emberi kapcsolatok természetét. Megtanulják, hogy nem szükséges feltétlenül beleszólni illetve beleavatkozni mások életébe, könnyebben hallgatnak meg másokat, érzelmileg feltöltődnek, reményteljesebbnek látják a jövőt, valamint megtanulnak konszenzusra lépni egymással a hatékony döntéshozatal érdekében.

A közösségek között vannak aktívak, és passzívak is. A legértékesebb az a közösség, amelyért teszünk, amelynek aktív részesei vagyunk. A közösségépítés, az igazi közösség kialakítására tett tudatos törekvés nagy kincs a mai világunkban.Az igazi közösség tagjai, függetlenül a (szociális, képzettségbeli, etnikai, gazdasági, politikai, stb.) hátterük sokféleségétől, elfogadják, áthidalják a köztük lévő különbségeket, és a bennük fellelhető közös dolgokra helyezik a hangsúlyt, ezáltal lehetőségük nyílik arra, hogy együtt dolgozzanak közösen kitűzött célokért. Rendkívül fontos az, hogy a csoporttagok nem csak érdekeik mentén kommunikálnak és dolgoznak együtt nemes ügy érdekében, hanem érzelmi motivációval felvértezve, amely valódi elszántságot, kitartást és stabilitást ad.

A közösségépítés során megtapasztaljuk az egymással való törődést, a fegyelmet és az önfeláldozást, mondta M. Scott Peck. "Az igazi közösség kialakítása szándékos és kihívásokkal teli. A csoportos folyamat megkívánja, hogy az egyén feladja a tanult védekezési, és a szokásos viselkedési formáit. A tagok fokozott felelősségvállalása, kockázatvállalása és sebezhetősége nyomán, a csoport egy "biztonságos hellyé" válik, ami által egy olyan környezetet biztosít, amelyik elfogadó, az emberi sokszínűséget értékelő, a személyes fejlődést, gyógyulást és önismeretet tápláló."

A tagok megtanulják félretenni egyéni problémáikat a közösség érdekében, hiszen így kovácsolódhatnak össze, és ez pozitívan hat a résztvevők személyiségére is. Olyannyira kiemelt a közösségek szerepe, hogy életben tartó erővel is rendelkeznek. Gyakran a súlyos betegek azért akarnak még életben maradni, mert van, aki várja a gyógyulásukat, tartoznak valahová. Akinek ez nem adatik meg, sajnos tudatosan illetve tudattalanul is könnyebben lemond az életéről, feladja, úgy érzi, nincs miért, nincs kikért küzdeni. Tehát a közösség nem csak színt visz az életünkbe, hanem célt és motivációt, értelmet is ad neki.

Csizmadia Dóra Dalma

pszichológus

csizmadiadora.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!