Avagy tényleg a fiúk színe a kék, a lányoké pedig a rózsaszín? Amikor kiderült, hogy kisbabát várok, egy dolgot fogadtam meg: ha lány lesz, akkor lehetőleg kerülöm a rózsaszínt, ha fiú lesz, akkor pedig a kék színt.

Amikor megtudtam, hogy kislányom lesz, elkezdtem a babaruhák beszerzését. Igaz, nagyon sok ruhát örököltem is – én azok közé az Anyukák közé tartozom, akik elfogadják a már használt holmikat is -, de azért elindultam saját beszerző körútra. Ekkor szembesültem vele, hogy az a babaruha, ami jópofa, vagány, nem megszokott mintájú, az biztos, hogy rózsaszínű. Keresgéltem lilát, szürkét, zöldet, sárgát, de nagyon kevés helyen találtam. Ekkor jutott eszembe először, hogy utánanézzek, vajon miért alakult ki ez a rendszer, hogy a lányokat rózsaszínbe, a fiúkat kékbe öltöztetjük? Főleg Amerikában foglalkoztak eddig a témával, ezért az alábbi történelmi áttekintés is innen ered (forrás: Jo B. Paoletti: Pink and Blue, telling the boys from the girls in America) Az 1800-as évek végére jellemző, hogy a fiúkat és a lányokat is fehér ruhába öltöztették és a fiúknak is 6-7 éves korukig így kellett járniuk, még az első hajvágás ideje is ekkor jött el. A fehér ruha nemtől független volt és könnyen lehetett tisztítani. A kék és a rózsaszínű babaruhák – a többi pasztell színnel együtt – a 19. század közepén jöttek divatba, de csak az I. Világháború előtt váltak a nemek ismertetőjegyévé. Ekkor azonban még úgy gondolták, hogy a rózsaszín a fiúk színe (ez határozottabb és erőteljesebb szín; a keresztény hagyományok szerint a piros a férfiak színe, ennek pedig egy árnyalata a rózsaszín), a kék pedig a lányoké (ez a szín sokkal lágyabb és jobban mutat a lányokon, valamint a kereszténység Szűz Máriát jelöli kék színnel). Léteznek még olyan elméletek is, miszerint a kék a szőke hajúaknak, a rózsaszín a barnáknak áll jól, illetve a kék ruhák a kék szemű babáknak, a rózsaszín ruhák pedig a barna szeműeknek valók. Az I. világháború után a férfi egyenruha már kék színű volt, ezért ez kezdett a férfiakat meghatározó színné válni. 

Az 1940-es évektől pedig a rózsaszín a nők színévé vált, hiszen ekkor terjedt el a „Gondolkozz rózsaszínben” marketing szlogen, ami a nőiesség hangsúlyozására buzdított.  A baby boomer generáció tehát már nemeket meghatározó színű ruhákban nőtt fel. A fiúkat úgy öltöztették, mint ahogy az apjuk öltözött, a lányok pedig úgy néztek ki, mint az anyjuk. A lányok szoknyát hordtak, bár a díszítés nélküli és a fiús holmik is elfogadottak voltak. Az 1960-as évek közepén a női egyenjogúság elvei alapján megszűntek a lányos ruhák, az unisex viselet jött divatba. Az 1970-es években nem lehetett látni rózsaszínbe öltöztetett kislányt legalább két évig. A feministák szerint, ha a lányokat fiúsan öltöztetik, akkor több lehetőségük lesz és szabadabbnak érezhetik magukat. A semleges színű ruhák kb. 1985-ig voltak divatban, majd ismét megjelent a kék és a rózsaszín, de már mintákkal díszítették a ruhákat (pl. focizó maci, labdázó nyúl). Ezt a változást főként az a lehetőség idézte elő, miszerint a szülők már a terhesség ideje alatt megtudhatták a gyermek nemét. Így megnőtt a kereslet a fiús – kék és a lányos – rózsaszín babaruhák, babakellékek iránt. Egy másik érdekes szempont, hogy a gyerekek 3-4 éves korukban kezdenek el rájönni, hogy ők milyen neműek és 6-7 éves korukban tisztul le bennük, hogy ez a végleges állapot. Azt gondolják, hogy ha valaki hosszú hajú és a szoknyát hord, az biztosan nő, ezért is lehet hasznos, hogy akár már a ruhák alapján be tudják azonosítani a nemeket. Napjainkban a rózsaszín és kék népszerűsége mellett ismét egyre keresettebbek a semleges színek. Lehet, hogy a divatvilág két színre osztja a kicsik öltözködését, de azt fontos figyelembe venni, hogy az életben a legtöbb dolog nem fekete és fehér, hanem nagyon sok szín létezik. Kisfiú, vagy kislány, kék vagy rózsaszín: az emberekbe hosszú évek alatt rögzült, hogy ezek a színek a nemek megkülönböztetésére szolgálnak. Ha valaki nem e szerint öltözteti a kisbabáját, akkor az számítson a sok kérdésre, eszmefuttatásra egy-egy séta, bevásárlás, kirándulás alkalmával. Szerintem egy a lényeg: a babáknak minden szín jól áll és azt adjuk rájuk, ami nekik kényelmes, nekünk pedig egyszerű föladni rájuk. Én pedig nem törődtem bele a rózsaszínbe, hanem elkezdtem jópofa anyagokból egyedi babaruhákat készíteni.

Szilvási Kata - Kisgyerek öltöztetési tanácsadó

• baba öltöztetés gyermek öltöztetés kék vagy rózsaszín kisfiú ruha kislányruha

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!