A jógafenék az új must-have kiegészítő
Tudom hogy ennél hülyébb címet nem lehetne adni egy cikknek, de úgy érzem van létjogosultsága a téma feldobásának. Belefutottam egy olyan előadóművészbe, akinek sokan ismerik a nevét, de szerintem többen emlékeznek a fenekére, mint az arcára.
Nem, nem Miley Cyrus, hozzá nyelv is tartozik. A britek egy éneklő jógafenékkel járultak hozzá ehhez a trendhullámhoz, akinek becses neve Pixie Lott, és úrihölgy valóm ellenére, szégyen vagy nem szégyen, de kizárólag fentebb nevezett testtája, és nem ostobácska popzenéje miatt maradt hónapok után is releváns számomra. Persze ezt a szalagot a médiacsináló gépezet is bekapta, ugyanis itt kezdődik eszmefuttatásom divattal kapcsolatos része, miszerint a fenék státusszimbólummá vált, és kiegészítőként lehet hordani. S mit lehet, egyenesen kötelező! Hozzátenném még időben – valójában az egész írásom tömény irigységből táplálkozik, számomra a jógafenékhez vezető út valahol a Bölcsek Kövének receptje, és Arthur kardjának kihúzása utáni mezsgyében kanyarog, néha halványan gyanítani kezdem, hogy talán a duplacsokis-narancsos muffint nem érinti, de még nem vagyok teljesen biztos benne.
Hiába söpört végig a forró nyáron a falatnyivá nyirbált vintázs Levi’s shortok komplett őrülete, és tette tele minden 14 és 22 közötti leány az összes Pinterest boardját és inspirációs albumát velük, azért valljuk be, ez olyasmi mint a királylány keze a mese végén, nem mindenki érdemli meg, és nem mindenki méltó rá. Személy szerint semmi gondom az alulról nyesett dekoltázzsal, ha kompatibilis a hozzá tartozó futómű. És pont itt a problémám a politikailag korrekt ‘de mindenki azt vesz fel amit akar, nem kell nézni’ mondással, amit az arcomba kaptam, amikor egy kibuggyanó darab vizuális demonstrációja mellé mertem tenni, hogy ez bizony illetlenség. Túllépek azon a valószínűleg sznobnak tűnő indokon, miszerint egy esztétikára épülő szakmát űzve kiszúrja a szemem, és inkább azt hoznám fel, hogy ez igenis egy olyan testrész, amiért izzadni és dolgozni kell, hogy kiegészítővé váljon.
Ahogyan az ember áldozatokat hoz, időt, energiát és munkát nem kímélve azért, hogy pofátlan összeget költhessen olyan designer kiegészítőkre, amik ezt utána időtállóan jelképezik, és büszkén lehet lóbálni őket, ugyanez vonatkozik az ember testére is. Ezt a csodálatos analógiát természetesen nem a jövőbeli seggmutogatás szellemében vezettem végig, hiszen ezt nem kívánom az utcaképnek. Egyszerűen elgondolkoztatott a szimpla legyintéssel botrányosnak és közönségesnek bélyegzett mutogatási szokás mostanság, hiszen valamilyen nyakatekert formában ez rendkívül inspiráló. Státuszszimbólummá tenni egy olyan dolgot, amit tényleg státusz megszerezni. Ilyet nem vesz ajándékba az X6-osból kimászó öregúr, és ilyet nem farag a sebész. Hajrá jógafenék!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez