A gazdagok új medencét építenek

Sokat gondolok a pénzre, Anyuka. A pénzre, ami még jobban meghülyíti az amúgy is hülye embert. Én úgy hiszem, a pénzt az emberek jobban szeretik az embernél is. Ezek a gazdagok pedig milyen szegények. Már úgy értem, mint ahogy abban a régi magyar filmben mondják. Annál sokkal több pénzt akarnak, mint amennyit el tudnának költeni.

A temérdek pénzen először csak nagyobb házat vesznek, benne milló szobát berendeznek, de úgyse tudnak az összesbe hálni. Majd az udvarra medencét rakatnak, annak az aljára meg mozaikdelfint, amitől aztán félnek, mert a medence aljára kirakott viziállat csak elméletben nem ijesztő. Igy a medencében kicsinyes rettegéseik miatt ezek a hülye gazdagok sosem fürdenek. Fizetnek bejárónőt, aki bevásárol, meg kimos és kivasal. Fizetnek kertészt is, hogy ne kelljen füvet nyírni. Mindegyik elfelejti, hogy milyen a frissibe lekaszált fű illata, mert idegesíti őket a gépzaj, és egyik gazdag se tartózkodik otthon, mikor a kertész füvet nyír. Az apjuk persze mindnek gyári munkás volt, akik azt se tudták, milyen a zsíros zaj nélkül lélegezni, náluk meg csak megadott időpontban lehet füvet kaszálni. Látod már, Anyuka, ezek az újgazdagok nagyon megjátszák magukat. Aztán kibővítik a házat, még egy emeletet húznak, cifra lépcsőt toldanak a szintek közé. Alul már csak a cseléd járkál, meg a mosónő. Igen, tudom, hogy ezek már nem divatos szavak, mára ötvözték ezt a két szakmát, bejárónőnek mondják, de attól még az cseléd, meg mosónő.

Aztán elkezdik unni magukat a nagy házban, ezért külföldi nyaralásokra menekülnek, olyan helyekre, ahol a víz alja nincsen kirakva ijesztő, mozdulatlan delfinekkel. Máskülönben úgy hiszem, hogy a szegény, mozdulatlan delfineket akkor látják a gazdagok a legijesztőbbnek, ha mosolygósra mívelték ki őket. Lassan úgy látszik, kezdik megérteni azt, hogy mi a giccs. Még nem tudják a szó jelentését magukba' hova rakni, csak kapizsgálják, leltárba vételezik. Egyébként is imádják a leltárakat. Ezeken a rohanós vakációkon pedig nagy hajókon utaznak. Aztán megtetszik nekik a hajó, és - mi következik ebből - hajót is akarnak. Először egy vitorlást vásárolnak, és a terhes, nehéz nyarakra leköltöznek a kikötőbe. Haza se mennek a nagy házba egész nyáron, mert a medencét épp felújítják. Naphosszat vitorláznak és champagne-oznak a dekken, de hamar rájönnek, hogy ezek az úri mulatozások igencsak lassúak. Vesznek tehát egy katamaránt a lendület miatt, de inkább csak a biztonság kedvéért, meg hogy legyen az is készleten. Aztán rájönnek, hogy kell egy ház a partra, mert éjjel a kabin túl hideg. Ám az új háznál már nem hibáznak, nem rakják ki delfinnel a medence alját. Most kinézik előre a lakástrendből, hogy stílusosan, sötét aquamarinra kell festeni. De a medence alja a sötét aquamarinnal még ijesztőbb, mert úgy nem látszanak a mozaikból kirakott, gnóm, mosolygó delfinek. Ki tudja így, mikor bukkan fel ijesztően üres életük szimbóluma a lábuk alatt?

Ilyen hülyék ezek az új gazdagok, látod, Anyuka? Ilyen rettenetes volt mindnek a rendszerváltás után. Aztán mindegyik sorba lebonttatta a mozaik állatokat mikor jött az új asszony, a régi nő meg ment szokás szerint. Azt hiszem, akkor jöhetett divatba a válás, abba a nagy demokráciába. Ejj Anyuka, milyen jó, hogy nálunk nem építtettél ilyen delfint apukával. Ejj Anyuka, milyen jó, hogy te maradtál!

Szentesi Éva - Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!