A fordulat, amelyre senki sem számított!
A Fűrész-filmek lényege a szemünk előtt lévő megoldás. Éppen úgy, mint az életben.
Amikor az ember beült a moziba, és nem tájékozódott előre a fordított logika, vagy éppen a szem előtt lévő megoldás mikéntjéről, olyan meglepetés érte, amilyennel korábban talán sohasem találkozott.
Illetve minimum felkiáltott, amikor megkapta a rejtély kulcsát, és felszisszent, amikor a kádba veszett egy másik.
A sok-sok rész azután már egészen másképpen hatott, de az első epizód logikai menete akár mindennapjainkra is alkalmazható, és akinek van mersze legalább azokat a dolgokat észrevennie, amelyek kiszúrják a szemét, akár napról-napra is átélheti ugyanazt az „aha” élményt.
Pedig közben a megoldást mindig máshol keressük.
A kétszemélyes kamaradráma beillesztett epizódokkal olyan remekmű, amelyhez foghatót színházban sem igen találunk, vibráló feszültséggel, másodpercről-másodpercre változó gyanúsítottakkal, és leskelődéssel, és persze óramű pontossággal megtervezett összevissza linearitású cselekménnyel.
És egy fekvő világrendőrrel, vagy inkább prédikátorral, aki ha úgy tarja kedve, utat, vagy inkább utakat mutat mindenkinek, mindezt a legkegyetlenebb, de valahol mégis sajnos túlvezérelten is érthető módon.
Brutális módszerekkel, senkit és semmit sem kímélve, de mindig célba érve, mert a gyarlósággal csak az tud valamit kezdeni, aki legalább saját magán túllát.
Ilyenek pedig, valljuk be, nagyon de nagyon kevesen vannak. Vagyis inkább nincsenek, mert a könnyebb út, a könnyebb megoldások vonzása mindig is olyan kényszerpálya az ember életében, amelyről szinte senki sem képes letérni, legfeljebb csak néha kikukucskálni.
Az pedig talán még kegyetlenebb a kényelmes valóságnál.
És teljesen mindegy, hogy mire fogjuk, valószínű, hogy civilizációtól függetlenül is ugyanúgy ott vannak a bűnök, a tévedések, az utak, ahol csak nem merünk választani, pedig akkor nem kellene a végletekig fokozni azt a valamit, amit életnek merünk nevezni akkor is, ha már csak nyomaiban hasonlít arra, amiért valójában itt vagyunk.
A játék nem kellemes.
Az élet Zanussi óta nemi úton terjedő halálos betegség.
Fellini óta meg édes.
Mindenki maga választ.
És nagyon kevés a valóban jó megoldás.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez