Van, hogy egyedül kell lenned, és befelé kell figyelned, de az egyedülléted mégsem azt jelenti, hogy látványosan nem kellesz senkinek. Vagy éppen messzire kell szöknöd, ahol nem zúdul rád egyenként a külvilág lármás, villódzó ingeráradata, és ahol a csendet érdemesebbnek tartod minden zenénél.

Ahhoz, hogy éretten szeress, nem kell, hogy az idő barázdákat rajzoljon rád. Tudni kell elengedni, és nem kell félni egyedül állni, lemondani felszínes, filléres kincsekről. Tudni kell elengedni, és meg kell tanulni renoválni magad és igen, újra széppé, befogadóvá, méltóságteljessé kell varázsolódni. Gerincet, tartást növeszteni, éretté válni sokszor fájdalmas és hosszadalmas folyamat, kegyetlen szívleckék, csalódások, arculcsapások, ugyanakkor csak azért is talpra állások, korona igazítások sorozata.

Gyerekként fantáziavilágban élünk és boldogan elhisszük saját kitalációinkat, lebegünk az általunk kreált fantáziavilágban. Felnőttként azonban a megtévesztéssel, hazugsággal, csalással megrekedsz, nem fejlődsz, és ami a legfontosabb, értékes emberi kapcsolatokat, szeretetkapcsolatokat veszíthetsz el. Aki hazudik, lélekben még egy rémült, büntetéstől rettegő gyermek. Egy felnőtt ember megőrzi tartását, tenni, teremteni, fejlődni akar, nem támaszkodik, másoknak és önmagának tett ígéreteit betartja. Ha óvatosan szeretsz, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés. Önvédelem. Túl sok szívtöréses baleseten estünk át, és még ki sem gyógyultunk belőlük teljesen. Húzzuk, vonszoljuk magunk után a múlt sleppjét, pedig a miértek keresése már fölösleges, mihaszna időtöltés, a romok között csak az átkelni képtelen múlt szelleme járkál. Kockáztatás nélkül pedig nincsenek igazi találkozások. Egyetlen ölelés, őszinte beszélgetés meghúzza a vészharangokat a fejben.

• felnőtt éntudat felnőtt lét önreflexió tudatosság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!